Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Mit csinálunk itt magunk? Nem lösz aki mögfűsűl, Gondot visel rám, Jaj, jaj, jaj, jaj, Kedves, édösanyám, Aranyos, jó anyám, Vigyed el magaddal A hat árváidat ! Jaj, ne hagyjál magunkra, Kedves édösanyám! Jaj minekünk, Mi lösz velünk? Aranyos, jó édös, kedves anyám! * A hatósági ravatalozás korszaka előtt, a búcsúztatás után megindult a menet a temetőbe. Tápén valamelyik szomszédasszony gyorsan ki szokta söpörni a szobát, ahol a ravatal állott; a szemetet a kocsiúton a menet, illetőleg a halott után szórta. Az esküvőre igyekvő násznép messze elkerüli a menetet, különben a menyasszony nem lenne hosszú életű. Élen a halottnak olykor igen súlyos fakeresztjét Alsóvároson mindig egy nagyerejű félkegyelmű vitte, akinek fáradságáért a keresztre kötött fehér kendő járt, és a torban megvendégelték. Utána — ha a halott valamilyen céhnek, illetőnek jámbor társulatnak tagja volt—:a tagok égő fáklyával, a közönség zászlajával. Erre máshol még visszatérünk. A kántor útközben is szokott egy-egy liturgikus verset énekelni a szegény Lázárról, hogy a halott melléje jusson a paradicsomban. A halottat valamikor a Szent Mihály lován vitték. Az elnevezéssel a lelkét akarták a mennyei seregek vezérének oltalmába ajánlani. Említsük itt meg, hogy régi szőregi hagyomány szerint a halottat Szent Mihály kéri ki, azaz ő a vőfélye.

14 Ilyenkor Gábor angyalnál van a jó és rossz cselekedetek könyve, Mihálynál pedig a mérleg. A halott őrangyala egészen az elföldelésig a koporsó tetején ül. Kálmány még hallotta azt a hiedelmet, hogy a halott lelke átkozza holta után a testét. A Szent Mihály lovát még a múlt században fölváltotta a halálkocsi, amelyet a halálmadarak kísértek. A meglett korú halottat fekete, a fiatalt pedig fehér ló húzta. A ló és ülés térítőjének színe is eszerint változott. A szerszám fejlőjére fehér kendőt kötöttek. Ez a kocsist illette. A korozsmába öltöztetett gyerökhalott, kishalott koporsaját hóna alatt a keresztanyja szokta kivinni a temetőbe. A kisgyereket egyébként nem szokták siratni. Hitük szerint angyal, tehát a család mennyei pártfogója lesz belőle. Más hiedelem szerint a halott gyerek a sok könnytől lucsokba, ingoványba kerül, és így nem járhat az angyalokkal. A boszorkánysággal vádolt Hisen Borbála vallja: 1728. Mikor gyónt, az szentséget kivette az szájábul és az egyház tövében az földbe ásta, mert nem is ment volna alá. Egyszer pedig az Krisztus testét kivette, és az Vak Lajosné leánya — megholt volt — a szájába tette és fölelevenedett. Csorba Rósa,Sánta Palkóné jelen volt, de nem tudták mit tött a szájába. Az apáthi plébánostól, Csomorkányi Imréiül hallotta, hogy ha halva lenne a gyermek, úgy cselekedjék. Még akkor nem volt e félében.

15 Szegeden sem ismeretlen hiedelem, hogy azoknak az anyáknak, akiknek halott gyermekük van, Szent Iván napja előtt nem jó gyümölcsöt enni. A verbicaiak szerint az ilyeneknek gyümölcsöt kell dobni a Szent Iván tüzébe, a kishalott számára. Meg is kell nevezni, hogy kinek szánták. * 14 EA. 2852 15 Reizner IV. 389. 199