Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Lélek: Istenem. Óh én Istenem ! Vegyed kedvedben Én bűnös lelkem, néked szentelem, Úgy légyen. A virrasztásra gyülekező halottlátogatók nem szoktak köszönni, nem szokás őket a családtagok közül kikísérni. Útközben nem fognak kezet, hazaérkezve — a temetőből is — mindig megmossák a kezüket. „Nem lehet köszönteni — írja Tömörkény — se áldás, békességet, se jónapot kívánni nem lehet és valami nyomasztó, nehéz dolog nagyon, szótlanul lépni át a küszöböt."