Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

néző végablakba is égő gyertyát vagy lámpát tesznek, amely mindig ott ég, amíg a halottat ki nem viszik a temetőbe. Ha a gyertyából kimarad : részben halottak napján, részben a halott nevenapján gyújtják meg, és lelkiüdvösségéért az egész család imádkozik mellette. Tápén némely háznál végül a koporsóba teszik. Régebben, amíg a halott a ravatalon feküdt, a háznál nem főztek, nem söprögettek. A család ellátásáról a szomszédok gondoskodtak. Olykor hozzájuk ment hálni is. Voltak Tápén, akik ilyenkor kint, fa alatt mosakodtak. Sajátos hiedelem, hogy aki fél a halottól, az keresztbe tett két kezével rángassa meg a halott lábait. Ettől el ke 11 a szorongásának múlnia. * A halottat a halál beállta után következő második, harmadik napon temetik. A közbeeső estéken vérasztani szokott féléjszakán át a nemzetség, szomszédság. A szokás a tanyákon, Tápén még virágzik, a Városban már pár évtizede eltűnt, mióta a halottat nem szabad a háznál felravatalozni. Tápén is már szintén kint a halott a temetői ravatalozóban, de otthonában éppen úgy virrasztanak, mint régen: egy szál gyertya világa mellett. Ilyenkor az énekesasszony halotti énekeket énekel, imádságokat végez, így a halottak olvasóját : a halott lelkét Krisztus öt szent sebének oltalmába ajánlják vele : Üdvözlégy M ária, malaszttal vagy teljes, Úr vagyon teveled. Te vagy áldott az asszonyok között, és áldott a méhednek a gyümölcse, a Jézus. Jézusom, a te oldalad sebéért és az abból kifolyó drága szentvéred érdeméért légy irgalmas minden kimúlt híved lelkéhez. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádj Istent a megholt hívekért, hogy szent Fiad szenvedése és a te keserves hét fájdalmaid által a purgátóriumból kiszabadulván, juthassanak az óhajtott mennyei boldogságba. Amen. Az első tizedben Jézus jobb kezének, a másodikban bal kezének, a harmadikban jobb lábának, a negyedikben bal lábának, míg az ötödik tizedben szent szívének mélységes sebeiért és az „abból kifolyó drága szent vére érdeméért" kérték a halott számára az üdvösséget. Tápéról való a következő Jedermann-szerű, ponyvái eredetű virrasztó ének is. A Lélek és Halál párbeszédét közöljük belőle : Lélek: Óh jaj félek! Igen rettegek: Jaj mit míveljek, hova rejtezzek? Mit látok? Halál: Te akitől félsz, én Halál vagyok, Ki minden rendet, ifjat és vénet Levágok. Hozzád is azért jöttem vesztedért, Azért szót se tégy, indulni kész légy, Velem mégy. Lélek: Veled nem megyek, mert tőled félek, Azért útadat, feltett célodat Máshoz tedd. Halál: Nálam kegyelmet, ne keress kedvet, Azért ne késsél, hamar készüljél, Jöjj, siess. Lélek: Pár esztendeig, avagy csak félig Rajtam könyörülj, reám ne készülj, Kardoddal. Halál: Sem nap, sem óra, sem egy minuta, Nálam grácia nincsen parula, Meghalsz ma. 13 Évkönyv 193