Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Odaérkezve, még napkölte előtt a templom négy sarkához dörzsölje hozzá a derekát, mondván: akkor fájjon az én derekam, mikó másszor is idedörgölöm! 7 * Magyarszentmártonban Kálmány úgy hallotta, 75 hogy a fájós derekat disznó csökével (levágott kan nemzőszervével) kell megveregetni. Régi, Ferenczi Jánostól följegyzett tanács szerint, ha először zeng tavasszal az ég, hemperegj a földön, akkor majd nem fáj a derekad. Fájó derékra olykor a gondosan megőrzött jegykendőt kötötték rá. Egyesek a hetedik gyerök nyomkodását vallották foganatosnak. EBFING, másként finghólyag, hörpencs: nyelven támadt kis pattanás. Tápaiak szerint annak a nyelvén női, aki nevetni kezd, amikor fingást hall. Úgy múlik el, hogy a „beteg" odaszól valakinek : ëbfing kőtt a nyelvemön. Erre ezt kell felelni : ha kőtt, ma kőtt. Hónap ragadjon a Kis Örzse seggire! Mindig olyan személyre kell ragasztani, aki napnyugatra van tőlük. Más, tápai eljárás szerint ezt kell mondani : hörpencs nyőtt a nyelvemön. Ha kő, ma kő, hónapra akkora lögyön, mint a Dóra Luca segge. Pű, pű (köpködnek), mind ráragadjon! Ezt háromszor kell elmondani, mindig más-más nagyfenekű asszony nevének említésével. Ferenczi János följegyzése szerint : ha megszóltak valahol, akkor támad a pattanás a nyelveden. Ilyenkor tűvel szurkáld meg a kötőd madzagát: a te pattanásod elmúlik és megszólod nyelvén nő. EPEKŐ. Szegedi ajkakon epekü. Elhajtásra régebben étolajat ittak. Mások olyan eperfáról szedett levelet főztek, amelyen eper nem termett, csak barka. Főztek bele sárgarépamagot is és néhány hétig erről ittak. Epehólyag-bántalmakról feketeretek levét szokták inni. ÉGÉS. Égési sebekre hideg sarat, oltott meszet, esetleg zsír és meszes tejföl keverékét szokták borítani. FEJFÁJÁS. Borecetbe mártott levendula borogatva jó orvosság. Mások káposzta leveleinek párolgó gőzével orvosolták a szaggató fejfájásban szenvedőket. Akadtak, akik reszelt retket ruha közé csavartak és a homlokra borították. Más tanács szerint vízben főtt árvacsalán levével kellett napkelte előtt háromszor megmosni a fejet, utána a vizet napnyugtára kiönteni. Voltak akik a fájós fejet három egymás után következő pénteken hasonló módon mosták meg. 76 A kukorabárány (Digitaria sanguinalis) hosszú nyúlványait a gyerekek összefogva az orrukba dugták (e sorok írója is) efféle szavakkal : kukorabárány, ereszd el az orom vérit, vagy másként orom vére eredj el, kukorabárány ereszd el. Boldogok voltak ha csakugyan vérezni kezdett. Szőregen, Deszken a felnőtt fejfájósok is szurkálták velük az orruk belsejét, amíg a vér ki nem serkent. 77 Idős gyeviek szerint, aki hamvazószerdán hamvazkodik, annak majd nem fáj a feje. Aki ott volt a szertartáson, össszedörgölte homlokát azzal a családbelivel, aki nem jutott el a templomba. FOG. Népi képzetköre meglehetősen gazdag. Népünk ajkán a tejfog más neve csikófog. Ha a tápai gyereknek kiesik a tejfoga, háromszor ezt mondatják vele: egér, egér, kisegér, van-ë fogad hófehér? Adjál neköm 74 Kálmány III, 154. 75 EA. 2857. 76 Kovács János 391. 77 Kálmány III, 102. 169
