Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

varnyúkikirics (Colchicum autumnale) belsőleg sérült tagra kötik egy fél dióhéjban;

64 vöröshajma: számos baj javasolt orvossága. így szétnyomva és erősen megsózva vért állítanak el vele. Megsütve, jó melegen daganatra, kelevényre borítják rá. Borba főzve gyomorbajt orvosolnak vele. Orrvérzés idején szagoltatni kell; zabszalma teája köhögésről foganatos ; zsálya (salvia): több bajt orvosol. E füveknek, növényeknek a nagyobb foganatosság érdekében paraliturgikus, azaz szentelményszerű erőt is tulajdonítottak. így az ünnepi, főleg karácsonyi és húsvéti eledelek maradványainak, többek között a karácsonyi méznek, diónak, fokhagymának, fokhagymakoszorúnak, a kókonnya néven emlegetett húsvéti tojásnak, továbbá bizonyos helyzetekben a kenyérnek (újkenyér), bornak (Szent János áldása). A néphit szentelményi karizmáját eltúlozva, sokszor föltétlen gyógyító erővel ruházta föl a Háromkirályok vizét,

65 balázsáldást, virágvasárnapi barkát, nagyszombati szőlőveszszőt, Márk napján szentelt búzát, Sarlós Boldogasszony napján szentelt fodormentát, Nagyboldogasszony ünnepén szentelt virágot, főleg a comborkát. Ezekről a jeles napokról szóltunkban még bővebben is megemlékezünk. Sokkal kevesebb az állati eredetű orvosságok, javaslatok száma. Legjelesebb a köpölyözésre használatos pióca, ritkább nevén nadály.™ Orvoslásra a csíkos hátú, zöld hasú, csatákban élő fajtája a legjobb. A magyar néphitben szinte egyedül áll a Szent Tamás hája, vagyis a Tamás apostol napján (dec. 21) ölt disznónak már a boszorkánypörökben is emlegetett hája, amelyről más vonatkozásban bővebben is megemlékezünk. Kenésre, húzogatásra használták. »A parasztkertek, illetőleg javasok füveit kiegészítik, sőt az idők során felváltják az olcsóbb patikaszerek is, amelyeknek különleges, sokszor tájszólásbeli, mágikus színezetű megnevezései vannak. Az orvos — különösen tanyán, külvárosban — a szegénységnek szocialista napjainkig szinte megfizethetetlen volt, ezért fordult ezekhez a hasznosnak érzett medicinákhoz, csillapítókhoz, amelyekhez recept, népiesen réce nélkül is hozzájuthatott. Fülbántalmak ellen a csöngőolaj (oleum hyosciami). Fejfájásról szagolták a tormaolajat (oleum synapsis), bedörzsölésre volt hasznos a tormaspiritusz (Spiritus synapsis).

67 Gyomorfájásról a kapitánycsöpp (spiritus aetheris Hoffmanni), tápai nevén hokmáncsöpp. Más orvossága aferencpálinka, a sósborszesz egyik régebbi fajtája. Szintén gyomorfájásról hasznos Tömörkény följegyzése szerint a mádracsöpp mátracsöpp: spiritusszal kevert édes ital. Hűlésről jó а fenyőolaj (oleum pini) belélegzésre. Köhögésről afiákerpor (pulvis gummosus), tápaiak щкап fiákpor, hasonlóképpen a miseder (szalmiáksó oldata), továbbá a medvepor (extractum liquiriticum), cukor alakjában medveszarcukor, tápaiasan gigina. A köhögésről való mentholos cukorkának mádrapogácsa a tápai neve. Hektikáról a büdöskűvirág (sulfur pulveracum) pálinkába keverve. Reumáról a büdösmájkű (kálium sulfuratum pro balneo) fürdővízben ; repülőzsír (linimentum volatile), tápaiasan repülőgájsz dörzsölésre. 64 Kovács 390. 65 A boszorkánypörökben a templomi szenteltvízhintőt is felhasználják orvoslásra. 1730. Aspersorium fáját az katlanba tévén főzte és abban három ízben fejét megmosta. Reizner IV, 464. 68 Leginkább dorozsmaiak fogták és árulták a szegedi piacon. Grynaeus T., Nadály és nadályolyosok 126. 67 Tömörkény kéziratos szójegyzékéből. 162