Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
\ A NÉPI ORVOSLÁS SAJÁTOSSÁGAI A népi orvoslás szegedi világából első részletes adataink a boszorkánypörök irataiban maradtak fenn. E hagyományok és hiedelmek jórésze a szegedi népi orvosló eljárásokban szinte napjainkig megtalálható, amint erről főleg Kálmány és Kovács János adatközlései és a magunk vizsgálatai tanúskodnak. Ezekhez járul még Tömörkény értékes dolgozata a tanyai orvosságokról. Az orvosi hangsúllyal történő kutatás — valószínűleg a gyakorló orvosok nagy elfogultsága és az anyag éppen általuk nehezen megközelíthető volta miatt — érdemleges eredményeket itt Szegeden sokáig nem tudott felmutatni. Most nem a szociológiai jellegű állapotrajzokra gondolunk, hanem arra a különleges tennivalóra, hogy a népi orvoslás jelenségeit orvosok örökítsék meg tudományos céllal és hozzáértéssel. Ezen a téren sokáig jóformán csak Bedő Imre novellisztikus ízű füzetére 21 és Berde Károly nagy munkájának 22 szegedi adataira voltunk utalva. Megváltozott a helyzet Grynaeus Tamás kutatásaival 23 , akitől eddigi szép publikációi nyomán a szegedi nagytáj orvosnéprajzi monográfiáját várjuk. 24 * A népi orvoslás fogalma meglehetősen szövevényes, gyakorlata több forrásból táplálkozik. Leglényegesebb meghatározó vonása, hogy a modern orvostudomány módszeres gyakorlatával szemben hagyományokból merít. E hagyományok az embernek az életről, egészségről vallott régebbi, legtöbbször meghaladott szemléletét, felfogását tükrözik, azonban sokat megőriztek a népi tudás kiérlelt tapasztalataiból is, amelyeknek olykor ma is van némi értékük. A hagyományos népi felfogás szerint az ember pszichofizikai egység, a lélek és test kölcsönös hatásban áll egymással. Ezzel a felfogással magyarázható a népi orvoslás kétféle módjának kialakulása : egyik a pszichikai ráhatás, másik pedig az ilyen-olyan orvossággal való gyógyítás. A kettő sokszor keveredik is egymással. Mondanunk sem kell, hogy amíg az orvossággal való gyógyításnak néha van reális, tárgyi alapja, addig a pszichikai ráhatások legnagyobb része ősi irracionális hie21 Bedő L, A nép, a doktor, meg a patika. Szeged, 1936. 22 Berde K., A magyar nép dermatológiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Budapest, 1940. 28 Grynaeus T., Nadály és nadályosok. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 26. Budapest 1962; A fehértói gyógyító ember tudománya. Dóczi István gyógyító tevékenysége. 1956. EA. P. 9/1956; Népi orvoslás. In: Tápé története és néprajza 759. 24 Megfordult még kezünkben Agócsi Jánosnak Szeged népi orvosló hagyományairól írt orvoskari pályadolgozata, amely részben a mi biztatásunkra és részben a mi adatszolgáltatásunkkal készült. 156
