Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Mi Méhemet passa Eger várának Helytartója. Szegedi bírák és polgárok! Hadjuk és parancsoljuk. Fejeteket szeretitek. Ez levelünk láttára, a Barátot mingyárst fölküldjétek, ki itt volt. Ha ott nincs, fölkeressétek, valahol leszen. Alája kocsit adjatok. Egy Inasnak nagyon jó niavalája van, azt gyógyítani. Urat, papot ne késleltessetek, mert kárát valiátok. Irtuk Egren, die 24. Aug. 1643.

s Fridrich Urbán, a rend XVIII. századi történetírója följegyzi, hogy a szegedi kolostornak a hódoltság idején hatalmas, 6 holdnyi kertje volt, tele gyümölcsfákkal és nyilvánvalóan orvosi füvekkel is. A Csöpörke mellett, a Barát, Délibáb [ez ma: Tisza Lajos], Szent Antal és Alföldi utca találkozása táján terült el. A kertet 1739-ben már földár tette tönkre. Pestis, kolera A XVIII. században lassan, nehézkesen kezd az orvosi és patikai gondozás is terjedni. Hatalmas feladat a sűrűn ismétlődő pestisjárványok (1708, 1715, 1738) elleni küzdelem. Egyfelől az orvostudomány fölkészültségével és hatósági vesztegzárakkal, másfelől pedig a vallásos hit erejével, főleg fogadalmakkal iparkodnak távoltartani, korlátozni. Nem orvostörténetet írunk, ezt Csajkás Bódog jeles könyvében

9 már elvégezte. A népéleti, társadalomtörténeti, néplélektani mozzanatokat azonban — mint a legtöbb orvostörténeti szakíró — ő sem méltatta kellő figyelemre. A szegediek ajkán leginkább gugahalál, döghalál, mörígyhalál, mörígy néven emlegetett pestis 1704-ben bukkan föl. A járványt a szerb határőrség, milícia hurcolta be Szegedre. Szerencsére nem volt nagyobb méretű, kevés áldozatát inkább a katonaság köréből szedte. Az 1708-ban kezdődő nagy járványt Rákóczi Ferenc is megörökítette. Följegyezte azt az egykorú néphiedelmet, hogy megyénkbe egy csomó kenderrel egy leány hurcolta volna be. A szegedi vár parancsnoka az udvari tanácshoz intézett levelében azt írta, hogy 1709. június 10-én délelőtt sötét föllegeket kergető erős szelet figyelt meg. Az ég elsötétedett, a levegőben rettenetes bűz terjengett. A szokatlan természeti jelenség utáni napokban néhány szerb lakos betegségről panaszkodott. Kiderült, hogy egy pék, akinek műhelye nyilván tűzbiztonsági okokból a Város kapuján kívül volt, éjszakának évadján loppal egy fertőzött faluban vásárolt lisztet. Egész családja megbetegedett, a szomszédjuk is. Harmadnapra a feleség kivételével a pestis valamennyiüket elvitte. A várparancsnok azonnal szigorú vesztegzárat rendelt el. Segítségére volt a kiváló készültségű, lelkiismeretes új katonaorvos, Ausfeld Kristóf is. A Tiszának a mai gyermekklinika táján fekvő kisebb szigetén nyomban járványkórházat (lazarethum) építettek. Később itt emelte a Város népe a pestisbetegek egyik védőszentjének tiszteletére a Rozália-kápolnát.

10 8 Szederkényi N.. Heves vármegye története. III. Eger, 1891, 263. 8 Csajkás В., Szeged egészségügyének története a XVIII. században. Szeged, 1944. 10 Reizner Ш, 174. 11 Reizner III, 171 ; Bálint S., Egy ismeretlen régi szegedi városkép. MFMÉ 1958/59, 191. Németül: Ein unbekanntes altes Stadtbild von Szeged. Zu einem Mariazeller Votivbild. Österreiche Zeitschrift für Volkskunde 1965, 45. 150