Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

AVATÁS Az újasszony avatója, beavatása — mint már említettük — a mennyegző, föltételezetten a nászéjszaka után mindjárt másnap volt. Liturgia-ellenesen — bár kényelemnek, gyakorlati megfontolásoknak engedve — kapcsolják össze már régóta az esküvői szertartással. Debreczeni János a múlt század derekán még tanúja volt, hogy a friss menyecske több asszony kíséretében elment a templomba, hogy a pap most avassa be az asszonyok sorába. Hazaérkezve, tréfából a gerendára erősített láncra verték, ahonnan az ura váltotta le. Idekerültek a násznagyék is, akikért szintén megfizették a váltságot. A szőregi újasszony a lakodalom másnapján keresztanyja kíséretében ment el a templomi avatásra. A hagyományt mindenesetre még századunk első évtizedeiben is őrizte az az alsóvárosi, tapai szokás, hogy a fiatal pár a lakodalomból elment, szinte elszökött a reggeli misére. Innen a lányosházhoz mentek, ahol az újasszonyt elrejtették. Az újembernek meg kellett keresnie. Majd visszamentek a lakodalomba, ahol örömmel fogadták őket. Ezzel a mozzanattal ért véget az újpár kultikus lakodalmi szerepe, színjátéka. Ami a násznép vacsora utáni ellátását illeti, módosabb paraszthelyeken az újabb évtizedekben hajnalban a kávéosztás is sorra kerül: hatalmas fazékban főzött feketekávét szolgálnak föl porcelánbögrékbe töltve a vendégeknek. A reggeli, Alsótanyán hajnali, rendesen a vacsoráról maradt fagyos paprikásból, a máshol jellemzett marhaállásból főzött kocsonyából, esetleg fölmelegített vagy frissen főzött paprikásból áll. Hallottunk arról is, hogy régi tanyai lakodalmakban reggelire oldalszalonnákat függesztettek a mestergerendára. Akkorát vágott belőle mindenki magának, amennyi jól esett. Nagy kenyereket is raktak a közelbe. Apácán valamikor mézzel édesített köleskása és hatalmas üstben forralt, mézzel ízesített bor került ilyenkor a násznép elé. Lassacskán a násznép oszladozni kezd: olykor már hajnalban, de reggel, sőt a nap folyamán is. A hazamuzsikálás, amelyre az örömapa kötelezni is szokta a zenészeket, amikor felfogadja őket, abban áll, hogy a vendég muzsikaszóval kísérteti magát haza. A vendég és családja ment elől, utána a lakodalom jókedvű legényserege dalolta és táncolta végig az utat, olykor megforgatta a szembejövő fehérnépeket. A menetet a muzsikások zárták be. A vendég házának udvarán még egy kis tánc, áldomás, következett. Visszatérve a lakodalmas házba, más vendég hazakísérésére került sor. Domaszéken a vendég hazamuzsikálásának előkésérés a neve. Az útbaeső tanyákba is be szoktak menni, és az ottani háznéppel táncolnak egyet. 144