Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

ROKONSÁGI FOKOZATOK A férj bátyját a feleség régebben örebbik uram, nagyobbik uram, öccsét pedig kisebbik uram néven szólítgatta, és kendezte, magázta, ezek pedig az asszonyt keresztnevén szólították és tegeztek. Ismertünk olyan családot, ahol az asszony idősebb volt uránál, illetőleg urának bátyjánál, és mégis ez a szigorú megszólítási rend járta közöttük. Az idősebb testvér feleségét asszonyom, ángy asszony от, sógorasszony, illetőleg közvetlenebbül ángyó, ángyika, ángyikám, édösángyikám néven illik szólítani és kendezni, újabban magázni. Ez utóbbi megszólítást a leszármazottak és unokatestvérek is használják. Általános a sógor, a vér szerint való nőrokon urának megszólítására. Olykor a vezeték-, illetőleg keresztnevet is hozzámondják: Balogh sógor, Pista sógor, Kónya ángyó (ez nem az urának, hanem magának a lánykori neve), Julis ángyó. A házasfél nőtestvérének házastársát sokszor testvérsógor néven emlegetik. Az unokahúg urának kissógor, az unokaöccs feleségének kissógorasszony neve is hallható. Ezeket tegezik. A sógorság távoli fokozatára utal ez a szólás : sógorság, komaság, nem nagy atyafiság. Itt említhetjük meg, hogy az olyan családtagnak, rokonnak, aki nem lakik helyben, hanem tanyán, más helységben, esetleg a Városnak messzebb részén, efféle megnevezései is hallhatók: messzeszülém, messzivő, messzesógor, messzeángyó, messzekörÖsztanyám stb. Özvegység esetén egészen természetesnek tartják, hogy az özvegy férj hamarosan megházasodjék, mert parasztoknál a gazdasszonyra nagy szükség van. Asszony már nehezebben adja fejét a férjhezmenésre. A családos özvegyember második felesége számára szerződésben biztosítani szokott egy bizonyos összeget, vagy ingatlanrészt nehogy gyermektelenség esetén a második asszony öregségére, özvegységére semmi nélkül maradjon. Ennek móring a neve és Tápén akkora, mint az első asszonytól való egy-egy gyermekre eső örökség. Itt mutatunk rá, ha a fiatal asszony gyermektelenül hal meg, akkor az atyafisága megegyezik a férjjel. Vagy a férj gondoskodik a tisztes temetésről, de akkor feleségének ingóságai nála maradnak, vagy megfordítva : az atyafiság fizeti a temetés költségeit, de akkor visszakapja az asszony holmijait. Ilyenkor azonban valami emléket is hagynak a férjnél. Ez az általános hagyomány, de eltérés is akad. Különösen, ha egyetlen lányról van szó, a férjet — ha ez megtiszteli és támogatja volt ipát, napát — még akkor is vejüknek tekintik, ha másodszorra is megházasodik és hagyni szoktak neki valamit. Az is előfordul, hogy öregségükre — más híján — a volt vő tartja el őket. Ilyenkor aztán б az örökös. Említsük meg, hogy a vérszerinti családnál tágabb kapcsolatok megjelölésére a rokonság, nemzetség, had, atyafiság, família, gúnyosan pereputty, retyerutya, seggevége (seggömvége stb. Csak birtokos személyragos alakban) szó szolgál. A család, família a nagyszülőktől unokáig, esetleg dédunokáig ágazó természetes, vérszerinti közösség. A had, nemzetség ugyanazt a nevet viselő (Tombácz-had, Szaka-nemzetség), vérségi 11