Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Átnyújtotta a borral telt és kaláccsal övezett palackot, melyből a násznagy úr ivott egyet, de a levélre nem sokat hederített, hanem tanálgatós mesét adott föl megfejtésül a vőfélynek. A vőfélyek nem tudták, vagy az illendőség kedvéért nem is akarták a kérdést megfejteni, és így dolguk végezetlen tértek vissza a vőlegényes házhoz. Hamarosan azonban újra szerencsét próbáltak, most már kész volt náluk a megfejtés. így emlékeznek nagyidejű ószentivániak (tiszaszigetiek) is. Jutalmat kértek a fejtörésért: Mostani kérésünk mi így fejezzük ki, Hogy szép menyasszonyunk nyoszolyúlányai Elhoznák mivelünk a szűzi bokrétát S vőlegény urunknak maguk adhatnák át. Erre a nyoszolyúlányok — idézzük tovább Kovácsot — egész halom virágot összecsomagoltak, és a vőfélyekkel együtt elmentek a vőlegényes házhoz, ahol a vőlegényt és az egész násznép férfisereget fölvirágozták. Ezenkívül a násznagy meg a,vőfélyek egy-egy kendőt is kaptak, melyet ez utóbbiak a mellükön lógó pántlikáhozkötöttek... A fölvirágozás után a vőfélyek itt megtáncoltatták a nyoszolyúlányokat. Amíg ez a tánc folyt, addig fölkészültek a menyasszonyért menendő asszonyok is. Aztán megindultak, de erről híradással volt előbb a vőfély: Most indulunk el a döntő ütközetre, Melyre már én régen el voltam készülve. De én azt is hiszem, nem vallok kudarcot, Méltán kiállhatok bármily erős harcot. Vitézim is vannak : egész asszonysereg, Kikben biztos lehetek, hogy csatát nyerek. El fogom hozni kedves menyasszonyunkat, Vigasztalni vele vőlegény urunkat. Ezek után öt-hat asszony társaságában elindultak a menyasszonyért. A vőfély most erélyes szókkal kérte ki : De már násznagy uram tovább nem engedek, E rövid versemben komolyan beszélek, Hogy már adnák ide szép menyasszonyukat, S tovább ne kínozzák vőlegény urunkat. Az erélyes szóra aztán elkészült a menyasszony. A vőfély kézenfogta és vele a násznagy elé állva, hosszú versezettel búcsúztatta el szüleitől, rokonaitól, lány barátaitól, sőt a szomszédoktól is, így végezvén: Az itt maradóknak kívánunk jókedvet, Nekünk utasoknak boldog megérkeztet. A menyasszony kezet csókolt szüleinek és a menet megindult. Újra durrogott a pisztoly, megkezdődött a kurjongatás: iju-ju,ju, iju-ju, viszik a menyasszonyt! Amerre haladtak, mindenfelől ezt rikkantották. Majd durrogott a pisztoly, míg végre megérkeztek a vőlegényes házhoz, ahol már izgatottan várták őket. A vőfély egyenesen a násznagy felé tartott és a menyasszonnyal megállva előtte, így köszöntött be : Szerencsés jóestét násznagy uraméknak, Végére jutottunk nagy, hosszú útunknak. Nagy fáradozásunk nem esett hiába, Mert egy drága kincset hoztunk e hajlékba, ím, itt a menyasszony, frissen megérkezett, Tessék násznagy uram, fogjon vele kezet. 119