Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

I Majdánban

28 a lányosháznál a koszorúslányok nevében a vőfély így köszönti föl a virágot : Dicsértessék az Úr Jézus neve, Kivel töltessék be mindnyájunknak szíve. Akinek búja van, fordítsa örömre, Itt e házban ne légyen bús senkinek a szíve. Éljen! Egy kis csöndet kérek, a nyelvek nyugodjanak, És a hegedűk is békével maradjanak. Mert kipróbált nyelvem most indul szólásra, Kérem figyeljenek csökély szavaimra. Éljen! Fölserkent már a nap piros hajnalára, A mi menyasszonyunknak öröme napjára. Föltűzték már neki a szűzkoszorút, Amit az Úr Jézus neki is megadott. Éljen! Tisztelt násznagy uram, mi is megérkeztünk, De mivel messze földről jöttünk, nem is sokat késtünk. Az ékes kiskertből szép virágokat szedtünk, Ezt az egyet is ágról szakajtottuk. Éljen ! Meg is tiszteljük násznagy uramékat, Hívassák be nekünk vőlegény urunkat, Hogy tűzzük föl neki a szűzbokrétát, Az ő menyasszonya szíve ajándékát. Éljen! Ó szép Szűz Mária, fordídd őket szerelemre, Mert ez a két szív ma megy mennyegzőre, Most ezt a két szívet ma teszik stólára, Éltesse őket az Isten örök boldogságra. Éljen ! Mégis megtisztelem násznagy uramékat, Fogadják szívesen ajándékunkat. Ajándékunk után menyasszonyunkat, Menyasszonyunk után koszorús lányaikat. Éljen! A muzsikus is éljen, szívemből kívánom. Nincs ezeknek párjuk hetedhét országon. Mert úgy húzzák a nótát, hogy a legények lába Ki ne bicsakoljon a lippenő táncba. Éljen! Násznagy uram, ha a lepecsételt levelet fölszakajtá, Hogy mi a szerelem, azt is megtudá, Násznagy uram, ha a fogát belemártaná, Az üvegbe vélem, a kezét megcsókolhatná. Éljen! A beköszöntés után az egyik koszorúslány a vőféllyel a vőlegényes házhoz is elmegy. Útjának célját a vőfély így adja elő: Franczia József gyűjtése. 110