Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A még idézendő szertartásos szövegek mellett, már most utalunk előre az alkalmi rögtönzésekre, rövid rigmusolásokra is, amelyekben sok az egyéni lelemény, íme néhány dikció Halász Máté ajkáról: A násznép elindulásakor: Menetdícsérő: Párdícsérő : Koszorúslányra : Madár száll a fatetőre, Most mögyünk az esküvőre. Aranybárány, aranykos Esküvőre mögyünk most. Piros rúzsa borulóba, Mostan vagyunk indulóba. Piros rúzsa pomádé, itt mögy a szép parádé. Sárgarépa csinált virág, ez a sereg tiszta virág. Három icce köleskása, A menyasszonynak nincsen párja. Túl a vízön, mög innét, Tégöd a konty mögillet. Esik eső csakúgy szakad, Egy legénynek szíve hasad. Sárga patkó, réz a széle, menyasszonynak kék a szöme. Sárgadinnye, görög dió, A vőlegény rúzsabimbó. Böcsületös egy pár személy Mindkettő sokáig él. Éljenek holtuk napjáig, Boldogságban mindvégéig. Koszorúslány szerelme Korpából van keverve Minnél jobban keverik, Annál jobban szeretik. Koszorúslány, mög a vőfély, Tündökölnek, mint a napfény. Az esküvőről megérkezve: Három falu, hat határ a mi szívünk is egy mán. Sem bíró, sem a pap, minket el nem választhat. Ásó, kapa választ csak el, fekete föld hervaszthat el. Itt az öröm, itt a haszon, mögesküdött a menyasszony. Már a második világháború gondjait idézi: Légy bűven ellátva cukorral, zsírral, fával, tudd fizetni adód, jó bő pótadóval. Kerülje el házad, a háborús bomba, Részesülj biztos légoltalomba. Lögyön idegön tűled a cifra kórság, az életre tűrés a legjobb orvosság. 106