Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A legfontosabb ösztönzés az, hogy itt jómódú családokról van szó, amelyek pol4 gáriasodásuk ellenére is, ki akarnak tenni magukért: ragaszkodnak a hagyományos, nagy vendéglátáshoz. Vegyük még hozzá, hogy Domaszéken egyetlen lány ment férjhez. A legényes házban megült lakodalom mindig mozgalmasabb, teljesebb, hagyomány őrzőbb. Most a lányosháznál is valami hozzá hasonlót szeretnének ünnepelni. 1968 őszén, szombati napon legényesházhoz voltunk hivatalosak egy balástyai lakodalomba. Megtudtuk, hogy előtte való szombaton a lányosháznál is volt már lakodalmi vendégség, hogy az ottani násznép is ünnepeljen. Rövid időre a vőlegény és menyasszony még az esküvőruháját is magáravette. Jelen voltak a vőlegény szülei, testvérei és násznagya. Vendégség után a vőlegény a maga hozzátartozóival, de a menyasszony nélkül, visszatért szülei hajlékába. Egyházi esküvő nem volt. Most pedig a legényes háztól elmentek a menyasszonyért. A lányosháznál nem volt semmi ünnepi külsőség, csak borral, süteménnyel kínálták meg a vőlegény násznépét. Nem volt búcsúzkodás sem, csak kikérés. Ezután a polgári házasság megkötése következett. Utána a termelőszövetkezet áldomással köszöntötte az ott dolgozó fiatalokat. Említésre érdemes még az is, hogy ezúttal a menyasszony szülei, testvérei, násznagya jöttek el a legényes házhoz lakodalmazni. Az esküvő hagyományvilága, szimbólumrendszere tehát egyes külsőségeket (vőfélymondóka, lakodalmi virág, menyasszonytánc) nem számítva, módosabb tanyai népünknél is már lényegében a múlté. Elvesztette kozmikus jelentőségét, mert a régi mágikus-szakrális világkép már nem áll mögötte. A mulatság hangulata inkább egy névnap, vagy termelőszövetkezeti közös vacsora közvetlen, meghitt jókedvét idézte, semmint a régi lakodalmak megilletődött, érzelmi szélsőségek között hullámzó, fönséges és vaskos megnyilatkozásait. így az esküvő és lakodalom kultikus mozzanataitól megfosztva, polgári banketté üresedett, de kétségtelenül közvetlenebbé, melegebbé, maibbá is vált. Népünk polgárosodásáról tanúskodik az esküvői kép is. Amíg a század elején az öregek még irtóztak attól, hogy fényképet készítsenek róluk, mert ez hiedelmük szerint hamaros halálukat idézte volna elő, addig az utolsó félszázad alatt az esküvői és családi képek készítése egyetemessé vált. Tanyáról is bejönnek a Városba levétetni magukat. Olykor a menyasszonyi koszorútól övezve keretezik be és ágyuk fölé, a szoba falára akasztják. Csanádapácán rakottkép a neve. A halál hiedelemvilágánál bővebben is szólunk arról, hogy a megözvegyült férfi második felesége az esküvői képet vagy levéteti a falról, vagypedig kiszúrja rajta elődjének szemét. A fiatalok az esküvő napjára meg is fürdenek. Ennek régebben kultikus színezete lehetett. A testi tisztálkodást reggel a gyónás, áldozás követte, illetőleg követi. Régebben ilyenkor megengesztelték szüleiket, de a többi családtagokat, még á fiatalabbakat, sőt a bérest, szolgálót is. A parsztlakodalom még századunk első felében is sokat őrzött a barokk ünnepélyes vonásaiból, a reprezentáció készségéből. A lakodalmasház szinte színében megváltozott, mesebeli királyi rezidenciává szépült ezen a napon, a vőlegény öröme napján, akit sövényházi, temesközi népünk ilyenkor máig kiskirályfi, kiskirályunk néven is emleget. A lakodalom érzelmi végleteivel: az ünnepélyes-szakrális és a groteszk-féktelen mozzanatok együttesével is megragadó. 102
