Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

olykor föld-, és szőlő-, szérűszomszédok, jóbarátok. Az atyafiságból azt is meghívják, akivel haragban vannak. Ha eljön: őszinte kibékülés következik, ha nem: a harag most már engesztelhetetlenné válik. A meghívások a legújabb időkben mind szűkebb körre korlátozódnak. A meghívott vendégek mellett a parasztlakodalom hagyományos összképéhez hozzátartoznak a lagzinézők is, vagyis hívatlan, de a lakodalmas háznál, főleg a menyasszony indulására, illetőleg a vőlegényesházhoz való érkezésére összesereglő népség, leginkább nők. A menyasszony hazahozatala és a vacsora közötti időben egy nóta a lagzinézőké. Ilyenkor kint az udvaron a muzsikások nekik húzzák: a lagzinézők bejönnek, és egymással táncolnak, de sokszor a lakodalmas néppel is. Ez a lagzinézők nótája, amely az íratlan szokásjog alapján megilleti őket. Ha farsangon hó esett, az udvaron előre eltakarították a kedvükért, hogy legyen helyük táncolni. Közben megkínálják őket borral és lagzikalaccsal is. Ez utóbbit rendesen rostában viszik ki hozzájuk. Csak utalunk a rostának a néphagyományban való bajelhárító szerepére. A kínálgatás természetesen az utcán maradtakra is kiterjedt. Tápén a Rákóczi marssal emlékeztetik őket, ha nótájuknak vége, hogy elmehetnek. Egy régebbi feljegyzés szerint

21 a tanyán „a lagzinézőknek bort is adnak ki, módosabb helyeken vödörben vagy köcsögökben, amelyekbe négy-öt darab nádcsövet tesznek, hogy mindenki kedvére szívhasson belőle. Annak a hívatlan vendégnek, aki a lagzinézők nótája után is bent ragad a lakodalomban, szűrös a neve. Titokban megszólják ugyan, de nem utasítják ki: elfér a többi között. Tápén azonban vacsora előtt a szűrösöknek marsot húznak: kívül tágasabb! Módosabb alsóvárosi lakodalmakban még a század első évtizedeiben is járta, hogy rendőrt fogadtak az ajtóba, az ittas vagy izgága lagzinézők távoltartására. A rendőr örült a feladatnak, hiszen inkább vendégnek tekintették. Dolga sem igen akadt. Alig hinné az ember, hogy ez a barátságossá, szinte tiszteletbelivé enyhült szolgálat az önkényuralom basáskodásának emlékezetét őrzi. „Ha külvárosi gazda — írja

22 a múlt század ötvenes éveiről Reizner János — lakodalmat tartott, azt is be kelle jelenteni és az örömszülék kezeskedni tartoztak arranézve, hogy azon az éjjelen a szomszédos épületek ki nem gyulladnak. De azért két rendőr a vigadók közt kellemetlenkedett reggelig. Lesett minden szót, élcet, ami a társaság körében elhangzott. A kémkedés valóban elviselhetetlen helyzetet teremtett." 21 Tanyai lakodalom. SzN. 1896, 70. sz. 22 Reizner III, 89. 100