Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

joga van a kocsit megállítani és hátát a lőcshöz dörzsölni. Mint mondják, ez szerencsét hoz. Kálmány följegyzése szerint

19 Szajánban a lakodalmi kikéréssel egyidejűleg történt a konyha szabadkéménye alatt a menyasszony ágyán való osztozkodás amelyet sok tréfás huzavona után a nyoszolyúasszony szokott megváltani. Visszaemlékezések szerint a múlt század utolsó évtizedeiben a tapai lány stafirungja volt 5 szoknya. Ebből 1 ünneplő mondói, 2 szövet- és 2 kartonkötővel. Valamennyi felsőrésszel. Kapott még 6—8 alsószoknyát, 4 pöndölt, 2 vállkendőt, 1 aljaskabátot, néhány pár papucsot és számos fejkendőt. Ehhez jött még a menyasszonyi öltözet, amely akkoriban szövetszoknyából, szövet „tesönállóból" állott. Kapott még botost, zsebkendőt, gyöngyöt és természetesen ágyneműt is. Az esküvőt, lakodalmat közvetlenül megelőzi az a nem általános mulatság, amikor a vőlegény legényéletétől, legénybarátaitól búcsúzkodik, hasonlóképpen a menyasszony is. Tápén századunk elején utolsó vasárnap, tehát az esküvőt közvetlenül megelőző vasárnap, vecsernye után, a vőlegény a kocsmába, esetleg bálba menet eköszönt a cimboráitól. Olykor menyasszonya is vele volt. Ez nóta után lánybarátaitól csókkal búcsúzott el. Szőregen, Tamásfalván az esküvőt megelőző este van a legényhálló. Ezen lányok nem vehetnek részt, csak a legénycimborák. Iddogálnak, tökcitera mellett darvadoznak. Amikor a lakodalom előestéjén a tápai lányosháznál kisül a kalács, kóstolót visznek belőle, főleg fiatalok a vőlegényékhez. Ilyenkor viszik a jegykendőt is. Innen a szokásnak kendővitel, kendovivés neve. Menetközben ezt dalolják: Jaj de sokat fáztam, fáradtam, Mikor házasonni akartam. Nem tanáltam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki vót. Az igazi menyasszony nincs jelen, de olykor egy legény menyasszonynak, egy lány pedig vőlegénynek öltözik a menetben. Lele József és Waldmann József részletesen jellemzi

20 a kendővivők viszontagságait. Amikor a vőlegényesház ajtaján zörgetnek, a bentiek megkérdezik őket: kik vagytok, hunnan gyüttökl Felelet : szerelöm útján gyüttünk. Találós kérdéseket is adnak föl nekik. Ilyen : mikor tanálkozik a kendörvirág, a búzavirág, mög a szöllövirágl A lakodalomban, mert a fehér abrosz kendervirág, a kalács a búzavirág, a szőlővirág meg a bor. Mindenki együtt van, de a vőlegény nincs sehol. Keresik. Előbb előhoznak egy siheder legénykét. Nem vállalják. Most egy bajuszos házasembert, akit a menyecskék mindjárt ki is csúfolnak: Nem szeretöm én. Kopasz a feje, Nincs ölég esze. Hoznak még sántát is, aki természetesen csak tréfából sántikál, de az sem kell. Végre a vőlegény is előkerül, traktálják a kendővivők minden jóval. Eszegetnek. Itt is akad azonban tréfa. így közönséges lócéklát szeletekben, tésztába göngyölve kisütnek, és ezzel kínálgatják a vendégeket. Közben átnyújtják a vőlegénynek a jegykendőt, édesanyjának, menyecsketestvéreinek selyemkendőt, a lányoknak pántlikát. Édesapjának, más férfiaknak zsebkendőt. Adnak még kalácsot, süte19 Kálmány II. 213. " 30 Tápé. (Szerk.: Juhász A) 599. 98