A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Széll Antal: Vogelzug am Fehértó (Weissen See) bei Szeged im Herbst 1978

ropus), vetési lúd (Anser fabiüs) és a nyári lúd (Anser anser). A vörösnyakú lúd (Branta ruíicollis) ritka vendég. A vadlibák ki- és behúzása körülbelül egybeesik a récék be- és kirepülésével. A hajnali kihúzás előtt kisebb-nagyobb rajok már idegesen röpködnek a víz felett. Az éjszakázó csapatok egyre hangosabbak, majd egyszerre felkerekednek és kiözönlenek a táplálkozási terület irányába. Néhány nagy csapatban az összes liba elhagyja a tavat. Olykor több ezer példány is van az ilyen nagy csapatokban. Október első felében főleg a Szegedi Állami Gazdaság hatalmas feketeföld tábláit lepte el a libatömeg később azonban a Felszabadulás Tsz. Irma-major környéki táblákra települt át. A főleg e két táplálkozási területnek megfelelően két jellegzetes éjszakázóhely alakult ki. A szegedi földekre látogató vadlibák főleg a III-asra, a sándorfalvi területekről pedig elsősorban a XII-es és XIII-as tóegységre húztak be. A táplálkozóterületekről napközben is érkeznek csapatok szomjukat oltani, esti behúzás után pedig sokszor még éjszaka is jönnek csapatok. A darvak (Grus grus) mozgalma a vadlibákéval körülbelül azonos. Táplálkozni is a vadlibáknál említett mindkét területrészre járnak. A behúzás helyéül azonban szívesebben választják a sándorfalvi tavakat. A sirályok közül mezőgazdasági területekre csak a dankasirály (Larus ridibundus) járt ki táplálkozni. Az ezüstsirályok (Larus argentatus) táplálékbázisa a lecsapolt tavakban, halágyban rekedt apró hal, haldög. A dankasirályok is táplálkoznak a lecsapolt tavakon, azonban csábítja őket a szántáskor felszínre kerülő rovareleség. Főleg az esti behúzásuk a szembetűnő, mert a kihúzásuk rendszertelenül történik, a nap bármely szakában. Beözönlésük szintén a vadlibákéval hasonló időpontra esik. A tóra a szegedi földek irányából, ill. a Fertő felől érkeznek, gyakran hatalmas V-alakban. Amint a tavak fölé érnek, felbomlik az alakzatuk, s mindenfelől repülnek egyegy lecsapolt tó irányába. A ki- és behúzási időpontok elsősorban a fényviszonyoktól függnek. IRODALOM Kéve A. (1976), Magyarország madarainak névjegyzéke. Bp. 89. VOGELZUG AM FEHÉRTÓ (WEIßEN SEE) BEI SZEGED IM HERBST 1978 von Antal Széli Der Verfasser bearbeitet seine Angaben, die er über den Vogelzug im Herbst 1978 am Fehértó (Weißen See) bei Szeged gesammelt hat. Er hat hier 119 Vogelarten zusammengezählt, dies ist ca. die Hälfte der bischer beobachteten Vogelarten. Da dieser See im Wege der der Theiß entlang ziehenden Vogelscharen liegt, ermöglicht es, daß sich hier zahlreiche Wasservogelarten provisorisch niederlassen. Die Ernahrungsmöglichkeiten aus dem Schlammgrund der abgelassenen Fischweiher haben eine große Anziehungskarft für einige Ufervögel (z. B. Wasserläuger, Uferschepfen. Säbelschnabler, Brachvögel usw.), aber auch die sodahaltigen Wiesen (z. B. Szeged-Fertő) und landwirtschaftlichen Gebiete sind dazu geeignet. Besonders auffallend ist es, daß sich die Silbermöwen oft hier aufhalten; dies hängt wohl mit ernahrungsbiologischen Gründen zusammen. Der See ist ein traditioneller Aufenthaltsort der Brachvögel. Möwen, Stockenten, Graugänse und Kraniche, so sind diese Vogelscharen oft zu beobachten. Im Wasservogelzug hat auch noch heute eine große Rolle der heute schon einem Fischweiher änhliche Szegeder Fehértó (Weiße See), der trotz der heutigen geringeren Gegebenheiten ein bedeutendes Naturschutzgebiet mit großem Vogelverkehr im südlichen Teil der Ungarischen Tiefebene geblieben ist. 459