A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Gaskó Béla: Adatok a Szeged-körtöltés melletti erdősáv Cerambycida-faunájához

A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978—79/1 ADATOK A SZEGED-KÖRTÖLTÉS MELLETTI ERDŐSÁV CERAMBYCIDA-FAUNÁJÁHOZ GASKÓ BÉLA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A TERÜLET ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Szeged a Nagyalföld legmélyebb részén, a Tisza és a Maros összefolyásánál fekszik. A vizsgált terület közelítő koordinátái : keleti hosszúság 20° 06', északi szélesség 46° 15'. Péczely (1965) szerint az 1901-től 1950-ig terjedő évek átlagában a város időjárását az alábbi adatok jellemzik : A csapadék évi átlaga 573 mm. A legmelegebb és a leghidegebb hónap átlagos hőmérsékletei közötti különbség 23,5° С Az évi napfénytartam 2102 óra. Ezek az éghajlati faktorok, bár még a Nagyalföld viszonylatában is erős kontinentalitást tükröznek, a terület 84 m körüli tszf. magassága mellett az erdőssztepp vegetációnak felelnek meg. Önmagukban semmiképp sem indokolják sztepp kialakulását. (Soó 1964) Felvetődik tehát a kérdés, hogy miként és mikor vált Szeged környéke (és a Nagyalföld túlnyomó része) pusztasággá. Vidékünk, mint e tájegység általában, a honfoglalás korában és az utána következő századokban sokkal gazdagabb volt fákban. A legelők és szántóföldek gyarapodása azonban már ekkor törvényszerűen is az erdők gyérüléséhez vezetett. (Földes 1908,1910, Hajdú 1901, Kiss 1892, 1920, 1927, 1939, Magyar 1961, Soó 1931,1949) A megmaradt állományokkal a törökkor, majd az ezt követő háborúk rablógazdálkodása végzett. (Kiss 1939, Kolossváry(né) 1975, Tagányi 1896) így látja Bél Mátyás a török utáni Szeged erdő és faviszonyait (1732): „Amerre a szem ellát, mindent erdőszerűen növő sás borít. Ezeket tüzelőfa gyanánt használják az itt lakók és nemcsak tüzelésre, hanem házépítésre is szolgálnak... csupán a fakitermelés hiányát lehet sajnálni, ezt azonban eléggé pótolja a nád." Egyedül a Tisza-parti füzeseket említi jelentősebb társulásként. Hasonló volt a helyzet szinte az egész Alföldön. (Borbély—Nagy 1932, Gyarmathy 1954, Hirsch 1873, Kaán 1920, 1939, Palugyai 1855, Várkonyi 1954, Véssey 1881, Wendl 1874, Witsch 1809.) Kaltschmidt Ábrahám 1747-ben készült térképén Szeged város területén mindössze két apróbb erdőfolt látható. Az egyik az ásotthalmi „Nesztorok" erdejével azonosítható. A másik a jelenlegi felsővárosi makkoserdő helyén volt. Ez utóbbi zöld alapszínű, apró fákból álló rajz, ami újabb telepítésre utalhat. (1. ábra). Valószínűleg fűzdugványokból létesült, mint az 1760-as években Dugonics András polgármester által Felsővároson telepített erdő. (A fűz rövid vágási kora miatt az alföldfásítás kezdeti periódusában az egyik legelterjedtebb fafaj. (Magyar, 1961) A II. József korabeli katonai felmérés megfelelő szelvényén csak a Szillér mellett található egy nagyobb facsoport. (2. ábra). A már említett erdőt időközben kitermelhették. A város belterületén és a későbbi körtöltésnek megfelelő részen létesített erdők további sorsát főként Kiss Ferenc munkái nyomán lehet összegezni. (Kiss 1927, 1939) Ezekből kitűnik, hogy Mária Terézia 1769-ben és II. József 1788-ban kiadott erdô425