A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

A fő foglalkozásom a memoárom írása. Még mindig nem értem el, de messziről se, a 14-es háborút.

50 Pedig hát az én igazi művészetem a két világháború között pergett le. Tegnap este volt egy nagy szobor árverés. Ezt ti Magyarországon nem ismeritek. Ezeken az árveréseken, ahol egész Párizs (és néha külföld) amatőrjei és nagykereskedői összegyűlnek, és sok jót és sok rosszat művelnek, ami az árakat illeti, és persze ezt az ő érdekeik szerint. Ha van kereskedőd, ő kitartja az árakat. Ha nincs, elvesztél (kevés kivétellel!). Négy szobrom és egy rajzom ment el. Az egyik szobrom nagyon jó áron. Nem mondtam, hogy ezen az árverésen csak neves művészek szobrai szerepeltek.

51 Rodin, Bourdelle, Maillol, etc. Egész Párizs művészvilága tudja, hogy én is szerepeltem. 46. 66. XII. 29. Ami engemet illet, rám fér a jókívánság, ami az egészségemet illeti. Bizony igazán nem jó. Elég hirtelen jött. Elfulladok, kapkodok a levegő után, mint a szárazra tett hal. És ez éjjel és nappal. Életemben először vagyok beteg és úgy találom, hogy igazán nem jó.

52 Hidasiné most újra Budapesten volt, de egészen rövid ideig, a saját ügyében, de alig látott valakit. így aztán semmi újat nem csinálhatott, és nem is írhatok. Elég gyakran jönnek hozzám és visznek kocsin hozzájuk. Ők az egyedüliek, akikkel összejövök. 47. 67. II. 1. Sajnos a kórházból írok neked, ahol január 9-óta fekszem. A háziorvosom hamarosan belátta, hogy otthon lehetetlen lett volna kezelni. így aztán rögtön a kórházba küldött. Valamivel jobban érzem magam, de a gyógyulás hosszú lesz, és nem tartanak itt végig. Szükség van a helyre. Szóval adnak egy kis kezelési módot otthonra. Persze nem vizsgálnak ki. Dolgoznom nem lesz szabad. De mivel úgyis csak az emlékirataimnak szentelem az időmet, azt lehet. És néha-néha egy orvos is eljön. A lányom mellettem lesz, de őrá nem nagyon számíthatok, az evést és más apró dolgokat kivéve. во Figyelemre méltó, hogy a téli főfoglalkozását jelentő memoár-írását, terjedelmileg milyen tekintélyes méretűre tervezi. A már szóbakerült -1972-ben megjelent- kiadvány Csákynak az 1904— 1914 közötti évtizedhez kötődő emlékeit adja. 61 Ezúttal is, mint 1965 decemberében, Csáky jogos büszkeséggel említi meg azt a párizsi nagy szobor-árverést, melyen Rodin, Bourdelle, Maillol és másokkal együtt az ő régebbi alkotásai is szerepeltek. 62 (1966. XII. 29.), 1966. decembere szomorú, sőt tragikus dátumává lett Csáky életének. A hetvenhat éves mester egészsége ekkorra annyira megromlott, hogy többé sosem állt már talpra. Bajának váratlanságán ő maga lepődik meg legjobban, mert amint e levelében írja: „Életemben először vagyok beteg..." 383