A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

menyek, műgyűjtők és múzeumok vele kapcsolatos viszonyáról, a divatossá vált absztrakt művészetről vallott kritikájáról, továbbá az egyre gyöngülő erejétől tellően, de lankadatlan akarattal létrehozott újabb alkotásairól. S végül őszintén szólt hétköznapjainak eseménytelen szürkeségéről, a magára hagyatottság érzésének nem titkolt fájdalmairól is. Csáky művészeti rehabilitációja, a mester 1971 tavaszán bekövetkezett halála után nem váratott túlsokáig magára. Amint a Műgyűjtő 1974. 1. száma hírül adta, Csáky József emlékének a párizsi „Dépôt 15" nevű galéria áldozott, amely 1973 őszén hatvan szobrot és száz rajzot mutatott be tőle. A kiállítással egyidőben értékes dokumentációs anyaggal ellátott monográfiát is jelentettek meg róla. Az Elet és Irodalom 1974. 2. száma szintén foglalkozott Csáky sikeres párizsi kiállításával. Többek között szóba hozza, hogy „... a műkritikusok emlékeztetnek Csáky József nagy szerepére a kubista művészet hőskorában, amidőn méltó küzdőtársa volt Pieassónak, Archipenkónak és Laurensnek." A Quinzane Littéraire című folyóiratban Régine Cathelin-Simonet ezt írja: „Ez a művész, akit az őt befogadó ország méltatlanul nem ismert, és akit hagyott 1971. május 1-én nyomomságban meghalni, megérdemli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Donald Karsham folytat rehabilitációja érdekében." Ehhez a Párizsban elindított Csáky-rehabilitációhoz a magunk részéről szeretnénk a — szóban forgó —, nekünk küldött Csáky-levelek válogatott részleteinek közrebocsátásával hozzájárulni. A mesternek ezek az utolsó tíz évét tükröztető tekintélyes mennyiségű levelei kétségtelenül vallomásértékűek, tehát a leghitelesebb Csáky-dokumentumoknak tekinthetők. E lévélgyűjtemény hiven bizonyítja a modern szobrászat történetében jelentős helyet megillető Csáky-életpálya záró-fejezetének legmélyebb emberi és művészi megnyilatkozásait. RÉSZLETEK A LEVELEKBŐL 1. 1961. IX. 9. Ezt a levelet bizonyára nem vártad. Pedig látod, írok. Neked írok és a Te személyeden át, szülővárosomnak. És ez nekem mindig jóleső. Amint tudod, dr. Lőkös járt nálam.

1 És ha valamit sajnálok, az az, hogy csak nagyon kevés időt tölthetett velem. Hiszen annyi mindent mondhattunk volna a Ti1 (1961. IX. 9.) Csáky József párizsi műtermében a hatvanas években Szegedről többen tettek látogatást. Köztük dr. Lőkös Zoltán újságíró is, aki ebben az időben Szegeden, a Délmagyarország с napilapnál dolgozott. „Emlékek Csáky József párizsi műterméből" с cikke a Délmagyarország 1963. nov. 24. sz. jelent meg „Helyesbítés helyett", mellyel Csáky Magyarországon elterjedt hamis halálhírét cáfolta meg. Csáky József e levelében szóbakerült életrajzán — melyet a későbbiek során még több levelében megemlít — éveken át dolgozott. E hosszadalmas feladat elvégzése teherként nehezedett vállára, mely kitűnik az 1961—1970 között hozzánk címzett („Szelesi Zoltán műtörténész, Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Hongrie") leveleiből is. Plasztikai gondolatai és szobrászati tevékenysége, megélhetési gondjai és közbejött betegségei miatt e nagy munkát jelentő életrajza — amit ő is panaszolja — igen lassan haladt. Olyannyira, hogy megjelenését az idős, súlyos beteggé lett mester már nem tudta megérni. Emlékiratainak a századelő művészetével foglalkozó része, Csáky halála után egy évvel. 1972-ben Budapesten, a Corvina által került kiadásra Csáky József: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből (1904—1914) címmel. A mester jelentősebb szobrait reprodukáló kötetben Csáky memoárját Bor Pál, Szabó Gabriella és Szelesi Zoltán írásai egészítették ki. E kiadványról recenziót Németh Lajos írt a Tiszatáj 1972. szept. 9. számában. Csáky e levelében kéri, hogy Bálint Sándor, Szeged városa (Bp. 1959.) с könyvet — melyben őróla is van szó — küldjük meg neki. 359