A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978-79/1 CSÁKY JÓZSEF UTOLSÓ ÉVTIZEDE Levélrészletek SZELESI ZOLTÁN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A műtörténetírás tudományos igényű tá-gyilagossága megköveteli, hogy a nagymesterek életpályájának nem a felfelé ívelők—úgymond a látványos és főleg hálás— szakaszát tartsuk számon, s mindent kizáróan csak ezt méltassuk. Az emberi-művészi teljesség bemutatására való törekvés azt diktálja, hogy nem szabad elfeledkeznünk arról a záróakkordról sem, amely egy nyolcvanhárom évet megélt nagy művész, mint Csáky József (1888—1971) életének utolsó évtizedében — vagyis 1961—1971 között — lezajlott. Jóllehet, hogy a művészet egén egy régebben fényesen ragyogó csillag fénytörése lehangolóvá tesz bennünket. De hálátlanság lenne megkímélni magunkat ettől a rossz érzéstől azzal, hogy egyszerűen nem törődünk nagymestereink emberi sorsának olykor tragikussá alakuló végével. Vagyis, hogy közömbösek legyünk például a Szegedről — Párizsba szakadt Csákynak azzal a megrendítő harcával szemben, mellyel az időssé vált mester — a reá súlyosodó betegség és szegénység, feledés és magányosság ellenére is — a számára életet és értelmet nyújtó aktív alkotóművészetéért, az utolsó leheletéig küzdött. Ha visszatekintünk Csáky József küzdelmekkel teli életútjára, elmondhatjuk, hogy 1908-ban Szegedről Párizsba kerülve, tehetséggel párosuló kitartó alkotómunkája révén meghódította a művészet világát és európaszerte ismert, jelentős szobrásszá lett. A francia főváros múzeumaiban őrzött kubista szellemű müvei a század elején megújhodott szobrászat pozitív jegyeit hordják magukon, Nem véletlenül állította őt Raynal, a kitűnő francia mükritikus Despiau, Maillol és Brancusi mellé, éppen ama sikeres törekvéseiért, melynek célja Raynal szerint: „... a naturalizmus által ellaposított művészet megtisztítása és fölszabadítása volt." „Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből" (1904—1914) című memoárja Csáky pályájának első szakaszát, a Párizsban működő fiatal, szegedi születésű szobrász biztató eredményeit öleli fel. Amint Csáky emlékeinek széljegyzetében olvashatjuk az 1971-ben elhunyt mester „... munkássága az első világháború előtt indult és a két háború között fejlődött ki. Művei megtalálhatók Nyugat-Európa nagy művészeti múzeumaiban, neve a modern szobrászat történetét tárgyaló minden kézikönyvben szerepel. A második világháború után mégis a 'hallgatás összeesküvése' vette körül Csákyt, ahogy halála alkalmából egy francia újságíró kifejezte. Elvesztette műkereskedői kapcsolatát, állami megbízásokat nem kapott és arra sem volt lehetősége, hogy gipszfiguráit kőbe faragja vagy bronzba öntéssé. Szegényen és elhagyva élt műtermében, de utolsó napjáig dolgozott szobrain, tervein, emlékiratán." Csáky József életét záró utolsó évtizedének érzékeltetésére azokat a leveleit — pontosabban levélrészleteit — adjuk némi válogatással közre, melyeket 1961—1970 között Párizsból — Szegedre küldött nekünk. Ebben a több mint nyolcvan darabból álló (e tanulmány írójának címzett) levélgyűjteményben az idős, beteggé váló mester — olykor hosszú oldalakon keresztül — írt a párizsi, illetve a nemzetközi művészeti ese357