A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn
A lovassírok leletanyagának és a temető rendszerében való elhelyezkedésüknek vizsgálata alapján úgy véljük, hogy a lovastemetkezés rangjelző (avagy a család gazdagságát jelző — egy sírsorban négy lovassír) szerepe kétségtelen ; feltehetőleg csak már felnőtté avatott egyéneknek járt (52. sír: fiatal fiú, de három nyílheggyel, pásztorkészséggel, nyereggel, zablával, ezüst kantárdíszekkel) ; és ezen kívül pontosan körülhatárolható (másvilág)hithez köthető (vö. rendszertelen elhelyezkedésük a temető területén). A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül röviden összefoglaljuk a lényegesebb, ill. az érdekesebb temetkezési szokásokat : A temető helye megfelel az általános szokásnak : vízjárta környékből kiemelkedő domb délkeleti oldalán fekszik. Temetőároknak nem találtuk nyomát 54 . A sírgödrök (felnőtt sírok) hosszúsága 180—220 cm, szélessége 60—100 cm között mozgott; mélységük átlagosan 65 cm a mai felszíntől. A gazdagabbakat általában mélyebbre temették, mint a szegényeket; de a sírok mélységét az időjárás is befolyásolhatta : száraz időben vagy fagyban sekélyebbre ástak, mint csapadékos időben. A sír formája általában lekerekített sarkú téglalap. A gödröket számos esetben „testre szabták", azaz, csak annyi földet termeltek ki belőle, amennyi elengedhetetlenül szükséges volt a halott elföldeléséhez. A különlegesen nagyméretű sírok feltétlenül a halott, ill. családja gazdagságával hozhatók kapcsolatba. Padkás sírt mindössze két esetben tártunk fel. A padkák mindig üresek voltak, rajtuk semmiféle leletet nem találtunk 55 . Néhol a koponya alatt hagytak alacsonyabb földpárnát (102), máshol megfigyelhettük, hogy a koponya alá (a koporsón belül) valamilyen szerves anyagból készült „fejtámaszt" helyeztek (61). A sírok tájolása minden esetben nyugat-keleti, bennük a vázak arccal és lábbal kelet felé fekszenek. A nyugat-kelet vonaltól +20°-kal eltérő sírok száma adja az értékelhető anyag 67%-át; maximális eltérés észak felé 53 fok, dél felé 46 fok. A vázak helyzete általában azonos: hanyattfekvő, nyújtott vázak. A lábak a természetes nyújtott helyzettől ritkán térnek el (pl. ha a nyereghez támasztották őket, 1. 49. sír — 2. fényképtábla) ; a karok helyzete viszont változatos. A 21. sírban zsugorított női vázat találtunk, a 72-ben hasra fektették a halottat. A rendellenes temetkezési szokások közül az előzőt általában rabszolga (házi szolga) temetkezéssel szokás kapcsolatba hozni; ennek azonban egyértelműen ellentmondanak gazdag mellékletei (kerek préselt aranyozott ezüst ruhadíszek, ezüst pitykék és csüngős dísz, lószerszám, gyöngyök). Véleményünk szerint mindkét gazdag sírban (a 72. volt a temető második leggazdagabb női sírja) babonás indok magyarázza a rendellenes fektetést 56 . Hét sírban koporsó vaskapcsaira bukkantunk, melyek általában „ácskapocs" alakúak, s gyakran vastag deszka meglétéről tanúskodnak. (A köztük levő különbségek elsősorban méretbeliek.) Előfordulnak íjász, lovas, lószerszámos temetkezésekkel is. Több esetben sikerült megfigyelnünk a halott alá terített derékalj (deszka, fakéreg, gyékény) nyomait, egy esetben (92) bizonyíthatóan gyékénybe csavarták a halottat 57 . 64 Szabó, 1970. 265-269. 65 A padkás sírok összefoglalását 1. Halikova, 1973. 22—-23. 56 A kérdésre legutóbb (az ellentétes vélemények összefoglalásával): Szabó, 1976. 17—79. 67 A növényszervezettani vizsgálatok elvégzéséért és a vizsgálat eredményeinek rendelkezésemre bocsátásáért Márton Lászlót (Szeged, Akadémiai Biológiai Kutatóintézet) illeti köszönet. 342
