A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn

tott, egyik végén átlyukasztott csövecskét (10. kép 8), mely minden esetben a vázak medencéje tájáról, a kés, csiholó, kova, esetleg fenőkő mellől került elő. — Feltehetőleg azonos módon használhatták a Kiskunfélegyháza-Radnóti utcai leletet is

34

. A 49. (női) sírban 8 veret díszítette az övet: hasonló ritkasággal lehettek felerősítve a szíjra, mint a férfiaknál. A négyzet alakú verettípus ismerős : középen kerek áttörés, benne félbetört sötétkék üvegpasztagyöngy (!), a kerek mezőből a sarkok felé egy-egy szív alakú levél nyúlik (II. t. 1). Az algyői temetőben két női sírból kerültek elő lábbeli fémdíszei, de a bolygatások miatt sajnos egyik esetben sem lehet az eredeti „kompozíciót"; a díszek felerősítésének (elhelyezkedésének) rendszerét rekonstruálni. A 93. sírban 14 db félgömbalakú aranyozott ezüst szegecset találtunk, hátoldalukon aklaszeggel és ellenző bronzlemezkével (II. t. 2); a 72. sírban kúposán kiemelkedő, árkolással keretezett közepű, gömbszelet alakú aranyozott ezüst csizmaveretek (II. t. 9) borították a két lábfejet és a lábszárat; köztük néhány, hat szirommal körülvett dudoros közepű veretet (II. t. 8) is találtunk. (A két típusból összesen 80 db. került elő.) C) Egyéb leletek A temető területén három sírból (mindig a medence tájról) kerültek elő astragallos-csontocskák (52, 64, 102), mindegyik jelöletlen. Érdekes, hogy két sírban gyermek, a harmadikban pedig fiatal egyén feküdt. A temető területén hét sírból került elő fceram/a-melléklet. (Hat sírban ép edény — III. t. —, a 78, kirabolt sírban csak töredékek.) A leggyakoribb típus egy zömöktestű, kihajló peremű, behúzott nyakú, ívelt hasú korongolt fazékforma, melynek anyaga igen jól soványított, finoman kidolgozott, jól égetett agyag (III. t. 2—4, 6). Díszítésük: vállon körbefutó hullámköteg, melyet vízszintesen vagy csigavonalban bekarcolt vonal kísér — olykor az edény fenekéig. Két edény alján kereszt alakú fenékbélyeg található. Számos tipológiai jegy arra utal, hogy három edény egy mester munkája. Két fazék (III. t. 3—4) analógiáit a szaltovó-majaki kultúra körében találtuk meg.

35 A 27. sír fülesbögréjének (III. t. 1) típusa és anyaga teljesen eltér a korszak kerámia-leleteitől, eredete további vizsgálatot kíván. (Kerámia-leleteink sajátosságairól 1. még a temetkezési szokások összefoglalását.) A szakirodalom alapján a sírba helyezett egyes állatrészek {a halottak étele) ritkán fordulnak elő a honfoglaláskori sírokban

36

. Annál föltűnőbb, hogy ezzel a szokással Algyőn 28 esetben találkoztunk. Az állatcsontokat a legtöbb esetben a koponya vagy a felsőtest mellett tártuk fel, ritkábban a láb mellett feküdtek. Szárnyas, kiskérődző, sertés csont egyaránt előfordul

37

. Feltehetőleg a közösségen belüli társadalmi 34 H. Tóth, 191 A. 122, ill. 118, 12. kép 2—3. — Analógiáit a Káma-vidékről 1. Halikova— Kazakov, 1.

1. a/6; VI. t. b/1, c/8; XX. t. c/2; XLIII. t. 14. — 1979. novemberi szegedi útja alkalmával A. H. Halikov is megvizsgálta a tárgyat, s egyértelműen egy tarsolyszerű bőrerszény zárószerkezetének részeként határozta meg. (A kiskunfélegyházi sírból azonban tarsolylemez is került elő, s így felmerül a kérdés: összefügg-e a két tárgy egymással? Hogy a tarsolyokat e csövecske nélkül is lehetett zárni, arra kétségtelen bizonyíték az eddigi tarsolylemezes sírokból való hiányuk.) 36 Pletnyova, 1959. 9. ábra 1, 3, 4, 6; Pletnyova, 1967. 25. ábra 8; 26. ábra 4; Pletnyova, 1978. 52. kép. — A hazai X. századi sírokból került kerámiaanyag legutóbbi összefoglalását 1. Fodor, 1975a. 260. old. 122. j; Mesterházy, 99—115. 36 Dienes 1957. 30; Bálint, 1975. 58. o. 52. j; Bálint, 1976b. 145. 37 Elemzésüket Matolcsi János végzi el. 337