A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn
szár végén talált, a hátoldal felé visszahajlított vékony kis fülecske. A tárgy Algyőre kerülésének körülményei kérdésesek (térítés, kereskedelem, kalandozások), de minden jel bizánci eredetre utal 13 . Karperecet öt női sírban találtunk: a 42. és 57. sírban (utóbbiban 2 db) három szálból fonott hurkos-kampós bronzkarperecet, az 1. sírban két, a 22. és 23. sírban egy-egy nyitott, elhegyesedő végű bronzkarperecet. A középréteg általános szokásának 14 megfelelően az algyői temetőben is ritka leletnek számítanak a gyűrűk: 3 sírból összesen két db ezüst és 3 db bronzgyűrü került elő. Egy zárt, a többi nyitott; egy kivételével (II. t. 11) díszítetlen, sima pántgyűrűk. Az ékszerként viselt egyéb leletek közül említésre érdemesnek tartjuk a 31. és 105. sírból előkerült kauri-kagylókat (Cyprea moneta), melyek kereskedelem útján kerülhettek egykori tulajdonosaikhoz 15 . B) Ruhadíszek Bár a szakirodalom általában az ékszerek közt említi a pödrött végű nyitott pántkarpereceket, a 49. sír feltárása közbeni megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy a — feltehetőleg bőujjú — ing ujját szorították le a könyök táján; tehát ruhadíszként szolgáltak (/. fény képtábla). Két váz csuklóján (52, 92) aranyozott ezüst pántokat találtunk, végükön átlyukasztva. Úgy gondoljuk, hogy e tárgyakat a temetés alkalmából varrhatták a ruhára. A 105. sz. gyermeksírban levél alakú aranyozott ezüst díszt (I. t. 18) találtunk, mely általában nyakláncon szokott lógni 16 , de a hossztengelyében elhelyezkedő két lyuk bizonysága szerint esetünkben a ruhára lehetett felvarrva. Elvágott díszítései (a felső íven négy, a levél hegyénél egy, hátulról előre domborított félgömb, köztük egy „hold" (?) ábrázolás 17 ) bizonyítják, hogy ezt a példányt egy nagyobb hajfonatdíszből (?) nyírták ki. A temető területéről 11 női ill. gyermek, és egy férfi sírból kerültek elő — minden esetben aranyozott ezüst — öntött, vagy vékony lemezből préselt pitykék. A ruhára való felerősítésükre az öntött példányok esetében egy vagy két fülecske, a préselteknél a perem átlyukasztása szolgált. Valamennyi esetben a ruhára felvarrt díszként (s nem gombként) szolgáltak. A préselt példányok félgömbösek, közepük lencseszerűén bemélyedő (I. t. 10, 14); az öntötteknek számos típusa van (5. kép 1; I. t. 1—4, 13, 16—17). Darabszámuk síronként eltérő. Elhelyezésük a ruha elején függőleges sor(ok)ban (22, 57, 105) történt; ill. azonos típusú felsőtagú csüngős díszek mellett ezekkel párhuzamos sorban az ing nyakán, elől voltak felvarrva. (Kivétel a 72. sír, ahol az ing nyakát hátul díszítették.) A temető területén öt női sírból (1, 21, 42, 49, 72) kerültek elő különböző méretű és típusú csüngős díszek 18 (5. kép 2, 4; 1.1. 5—8, II. t. 10, 12). A kis díszek alsó tagjai egy esetben bizonyosan állatfejet ábrázolnak (5. kép 2, 4), két esetben stilizált állatábrázolásra gondolunk (I. t. 5, 8). A 21. sír esetében inda díszíti a csüngőrészt (I. t. 6). Az első sírból előkerült csüngős díszek pontos analógiáit a jugoszláviai Maticane 13 A kérdésre ld. Bálint, 1976.b 149—150, 156—157. 14 Bálint, 1976b. 132. 15 Bálint, 1976a. 244; Bálint, 1976b. 149—150. 16 Dienes, 1972b. 54. kép; Fodor, 1973a. 36, o. 3. kép 6. 17 Fodor, 1973a. 32—40. o. és 4. kép. 18 A szakirodalomnak e tárgyakkal kapcsolatos terminológiai zavarát itt nem óhajtjuk elemezni, csak megjegyezzük, hogy a kis és nagy csüngős díszek technológiailag azonos típushoz tartoznak, csak felhasználási módjuk (kaftánra ill. ingre való felerősítés) eltérő. 327
