A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

A tyúktojás héjmaradványainak a mérete 7 mm és ennél kisebb. Csak egy darabkának a mérete 15X10 mm és ez a reszorbeált héjrégióból való. A lúdtojás héjmaradd ványaival szemben ezek kevésbé sérült darabok. A tyúktojás héjának felületi struktúrája felismerhető rajtuk. A redőkben, pórusok mélyedéseiben a kutikula maradványai is felfedhetők. Az ép mamillájú (IV. t. 7.) héjsapka részből és az átmeneti régióból adódó héjdarabkák száma 35—40, a reszorbeált (IV. t. 8.) héjrészhez tartozó töredékek száma 20—25. A héj vastagság 0,26—0,30 mm. 48. sír: Külső felületükön nagyon kopott, kitöredezett és mállott héjdarabok. Az aránylag sértetlen felületrészek a házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjának felületi szerkezetét mutatják. Kutikula maradványa itt-ott látható. A belső, mamilláris rétegük viszont sértetlen. Ismét az a helyzet, hogy a kompaktabb héjrégióból több darabka maradt meg. A héjsapka- és az átmeneti régióból ugyanis 23, illetve 20 darabkát különítettünk el. Méretük nagysága szerint közülük négy darab 10 mm körüli, néhány 5—6 mm körüli és a többi 2—3 mm-es. A reszorbeált régióból 5—6 héjtöredéket tataláHunk. Közülük a legnagyobb 10x8 mm. A mamilláris rétegük mamiiiái egyenletes eloszlásúak. Az átmeneti darabokon a reszorbeált mamiiiák a héjdarabka egyik szélén vagy kiugró csücskén találhatók. A mamilláris rétegük nagyobb részén ép mamillájuak. A héjvastagság 0,24—0,30 mm közötti. 52. sír: Aránylag kevés héjdarabkából áll a leletanyag. A vizsgálandó darabokat agyagos homokból válogattuk ki. Az apró törmeléket hagytuk. A héjdarabkák mérete 5—8 mm közötti és ennél kisebb. Néhány darab külső felületét mézgaszerű bevonat takarja. Külső rétegük többnyire kitöredezett mállott felületű. A sértetlenebb foltokon a házityúk (Gallus domesticus) tojáshéjának feszíni jegyeit mutatják. A mamilláris rétegük általában sértetlen. Tizenegy darabka a héjsapkarégióból és az átmeneti részből való, kilenc-tíz darabka pedig a reszorbeált régióból. Héjvastagságuk roncsolódástól függően 0,25—0,30 mm között mérhető. A héjdarabkákon kívül néhány csonttörmelékrészecske is található az agyagos homokrögöcskék között. ÖSSZEFOGLALÁS A tojáshéjleletek makro- és mikrostruktúrájára kiterjedő vizsgálatunk eredménye megegyezik a Szeged környéki avarkori sírokból feltárt héjleletek vizsgálati eredményével (Jakab, 1974—75). Mind a rácalmási korai avar temető, mind a dunaújvárosi közép avarkori temető és a Tamási mellett feltárt longobard temető tojáshéjleletei, hasonlóan a Szeged környéki leletanyaghoz, kiköltött tojások héjrészeiből származnak. Mindegyik sír leletanyagában megtalálható a költési idő alatt a héj belső, mamilláris rétegében megváltozott héjszerkezetet mutató héjrész darabjai (kráteres mamillákkal) és a héjsapka-résznek e strukturális változástól mentes, ép mamillájú darabjai. A tojások héj maradványainak faji hovatartozása tekintetében szintén fennáll a hasonlóság. Házityúk vagy nyári lúd, vagy mind a két faj tojáshéj-maradványai ismerhetők fel az egyes sírok leletanyagában. Kivétel a Tamási község melletti longobard temető 38. sírja. Ennek leletanyagát a többitől eltérően böjti réce tojáshéjának határoztuk meg. Ez a leletanyag abban is eltér a fenti lelőhelyek héjleleteitől, hogy nem kiköltött tojásnak a héj maradványa. A nagy részében megmaradt, darabjaiból összeragasztott héjköpenyen nem lehet felfedni a keléskor különváló héjsapkarészt, ugyanakkor a mamilláris rétege sem mutatja a költési idő alatt, a héjsapkarész kivételével, a héj nagyobb részén bekövetkezett reszorbció nyomait. Mint a korábbi héjleletvizsgálatokkal kapcsolatban is megjegyeztük, itt is a kikötött tojások héjrészeinek minden bizonnyal szimbolikus rendeltetéssel történő felhsználásával állunk szemben. A szimbólum tartalma azonban még megválaszolandó kérdés marad. 321