A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

A tojáshéj szerkezete Tamási, Csikólegelői homokbánya 7. sír : A héjdarabkák között egy 12x12 mm

2 méretű a legnagyobb. A vizsgálat érdekében megtisztított darabkák közül négy darab ép mamillájú, a többinek a mamilláris rétege reszorbeált vagy esetleg átmeneti régió képét mutatja (IV. t. 1.). A külső felület struktúrája (redőzöttség, pórusok) tyúktojásra utalnak. Egy-egy héjdarabon barnult kutikula-maradvány is található, és néhánynak a mamilláris rétegén is találunk némi hártyamaradványt (VI. t. 1.). A héjvastagságuk 0,29—0 32 mm közötti. 14. sír: A homokkal keveredett leletanyag kevés 10—20 mm-es és sok 5—10 mm-es héjdarabból áll, mellettük néhány töredék csontmaradvánnyal. A héjdarabokat részben megtisztítva, közülük 16—18 darab 10—20 mm-es, kráteres mamillájú (IV. t. 4.), kilenc darab 10—15 mm nagyságú és ép mamillafejű (IV. t. 3.), továbbá az átmeneti héjrégióhoz tartozó kilenc 5—15 mm méretű héjdarabot különítettünk el. Rajtuk kívül még másik hat darabnak a mamilláris rétegét szerves bevonat (hártyamaradvány?) takarja. A héjdarabok többsége kopott, kitöredezett, ami a mamilláris rétegükről fokozottabbnak mondható. A külső, szivacsos réteg a nagyobb többségnél elég ép. A legtöbbnél jól felismerhető a házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjának felületi formációja: a gyengén bőrszerű redőzöttség, a tűszúrásszerű és egy-egy darabon sűrűn elhelyezkedő pórusok. Egyik-másik darabon kutikula maradvány is van. A héjdarabok vastagsága 0,28—0,30 mm. 16. sír: Házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjának négy darab, apró, 2—3 mm méretű maradványa. Vastagságuk 0,25—0,27 mm, ami jelzi elmállott voltukat. Két reszorbeált héjdarabka a roncsoltabb. A másik két darabka ép mamillájú. 20. sír: A leletanyag 7—8 darabjának mérete 6—11 mm közötti, a többi töredék (25—30 darab 5 mm körüliek) és törmelék (2 mm alatti). Vastagságuk 0,25—0,31 mm. Állaguk változó. Roncsolódás mind a külső, mind a belső felületen található és teljesen mállott külső felületűek is vannak közöttük. A kevésbé kopottabbakon mind a külső, mind a belső réteg tyúktojásszerű (Gallus domesticus). Pórusok tűszúrásszerűek. A reszorbeált mamiiiák kráterei egy-egy darabon csak pontszerűek, a többinél tágasabbak. Roncsolódottságuk fokozottabb. Az ép mamillájú darabok (16—18 db) mamilláris rétege általában sértetlenebb. Járatos gyökérnyomok előfordulnak rajtuk. 23. sír: A héjdarabkák elég épek, vastagságuk 0,30 mm körüli. A kb. 20 nagyobb darab mérete 8—9 mm, a többieké ennél kisebb. A megtisztított nagyobb méretűek közül kettőnek a mamiiiái épek, kettő az átmeneti zónából való, a többségük pedig reszorbeált, kráteres mamillájú. A kráterek általában szűk nyílásúak, némelyiknél csak pontszerűek. A mamiiiák sűrűn állnak, egyenletes eloszlásúak. A héjdarabkák makro- és mikrostrukrútája a tyúktojás (Gallus domesticus) héjának a jegyeit mutatja. A pórusok egy-egy darabon sűrűn helyezkednek el. Még kutikula beszáradt, barnult maradványával is találkozunk. Az egyik reszorbeált darab külső felületén szinte rajzolatszerű a mészkedvelő hajszálgyökerek kioldotta „járatok" képe (III. t. 4.). 24. sír: A tyúktojás (Gallus domesticus) héjának nagyon csekély hányada maradt meg a sír leletanyagában. Mindössze 4—5 nagyobb darabka — méretük 5—10 mm — és 18 törmelékdarabka teszi ki az egészet. A 23. sír leletanyagával ellentétben e csekély héjmaradék nagyobb részének a mamilláris rétege ép mamillájú. Csak hét törmelékdarabkán láthatók kráteres mamiiiák, ezeknél is többségben csak valamelyik szélükön, vagy sarkukon (átmeneti régióból valók). Krátereik olykor 319