A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

lületileg a szemcsék is kopottak. Felfedezhetők a tűszúrásszerűen felületre nyíló pórusok. A kutikula erősebben barnult maradványai pici foltokban mutatkoznak. Több héjdarabon, mind a felületen, mind a mamilláris réteg mezőjében járatszerű rajzolat, bemaródás látható. Ennek következtében a mamilláris rétegen erősen kikopottnak tűnő, járatszerű részek váltakoznak mamillaszigetekkel (V. t. 2.). Ezeket a járatszerű bemarásokat mészkedvelő növények hajszálgyökér-nyomainak tulajdonítjuk. A felületi kopottság és bemarások következtében a héjvastagság ugyanazon héjdarabon is nagyon változó, 0,42—0,64 mm közötti. A nagyobb héjdarabok a kompaktabb állományú, ép raamillájú héjrészekből valók, de inkább az átmeneti régió tompa vég felé eső héjrészéből adódnak (I. t. 1. 3., II. t. 1.). Ezért amamillaris rétegük több-kevesebb reszorbeált, illetőleg ép mamillából áll (V. t. 1—2.). A lazább szerkezetű, reszorbeált héjrész jobban összetöredezett darabjaiból aránylag kevesebb maradt meg a leletanyagban és a megmaradtak is kopottabbak, kitöredezettebbek, mállottabbak. 145. sír: A körülbelül húsz darabból álló nyári lúd (Anser anser) tojáshéj-maradvány héjtöredékeinek a nagysága felerészben 15—31 mm méretű, a többi 10 mm alatti. A héjdarabkák felülete erősen lekopott, de a lúdtojásra jellemző durva szemcsézetük azért felismerhető. A redőkbe kotlás alatt beevődött sárgásbarna színeződés maradványai is láthatók. A pórusok tűszúrásszerűen nyílnak a felületre. A belső, mamilláris réteg kopottsága a reszorbeált héjrészehez tartozó darabokon (V. t. 4.) fokozottabban mutatkozik, mint a kompaktabb állományú héjsapkarész darabjainak mamilláris rétegén (V. t. 3.). Öt-hat héjdarabról az erősebb héjgörbületük is elárulja, hogy a héjsapka-régió tartozékai. A különböző héjrészekhez tartozó darabok kopottságának foka héj vastagságuk méretén is tükröződik. A tömörebb állományú héjsapka-rész darabjai 0,50—0,58 mm vastagok, a kevésbé ellenálló, reszorbeált héjrész darabjainak héjvastagsága pedig 0,44—0,53 mm. A hájsapka-régióhoz tartozók általában e régió széléből valók (I. t. 4.), vagy benyúlnak az átmeneti részbe is (I, t. 2.). Csak egy illeszthető a sablonul használt héjsapkára úgy, hogy egyik végével a héjsapka csúcsát is érje (II. t. 4.). A reszorbeált mamillájú héjdarabok alig görbültek, a tojás oldalfalából valók. Az egyik görbültebb darab a hegyes vég csúcsa felé eső, erősebb hajlatú héjrész tartozéka (I. t. 5.). Dunaújváros—Pálhalma 5. sír: A leletanyag nagyobb része nyári lúd (Anser anser) tojásának héjmaradványaiból áll. A héjdarabok mind a két felükön cserép színűek. Külső rétegük általában sértetlen felületű, csak itt-ott kitöredezett, főleg a széleken. A lúdtojás durva szemcsézettsége jól látszik. A kisebb darabkák a kopottabbak. A héjvastagság ugyanazon darabon is változó méretű, 0,54—0,62 mm közötti, a kopottság, kitöredezettség mértéke szerint. 20—22 m-nél nagyobb méretű héjdarab nincs közköttükA nagyobb (15—22 mm) méretűek vagy az ekvátoriális részből valók, vagy a hegyes vég felé eső héjrész darabjai (II. t. 2.). Az előbbiek mamilláris rétegükben átmeneti képet mutatnak, azaz a héjsapka jelé eső szélükön a mamiiiák épek, egyébként mind reszorbeáltak, kráteresek (V. t., 6.). Az utóbbiak mamilláris rétege pedig egyöntetűen reszorbeált mamiiiákból áll. A héjsapka részből való kb. tizennégy héjtöredék. Méretük 10—15 mm. Mamilláik épek, esetleg mészkedvelő növények gyökérnyoma mutatkozik a mamilláris rétegükön (V. t. 5.). Rajtuk kívül a nyári lúd héjleleteihez tartozik még közel hetven 10 mm-nél kisebb törmelékdarab is. A leletanyag másik része a házityúk (Gallus domesticus) tojáshéjának a darabjai. Közülük tíz darab mérete 10 mm körüli és ugyanannyi a törmelékdarab. A héjdarabok kb. felerészben megoszolva tartoznak a héjsapka régióba, ép mamillákkal, illetve a reszorbeált mamilláris réteg régiójába, kráteres mamillákkal. Az utóbbiak egyik-másikának mamilláris rétege nagyon kopott, kitöredezett. A külső, szivacsos réteg felülete inkább csak a széleken, sarkokon mállottabb és elszórtan a pórusok körül is kitöredezett. A felszín redőzöttsége gyengén bőrszerű. A pórusok bemélyültek, tűszúrásszerűek. A héjvastagság a mállottság és kitöredezettség mértéke szerint 0,29—0,34 mm közötti. 10. sír: A házi tyúktojás (Gallus domesticus) héjának aránylag kicsiny hányadát teszi ki a leletanyag. Apró darabkákból (25—30 db) és törmelékből áll. A legnagyobb héjdarab (10x8 mm) és egy felényi (5 mm-es) darabka mamiiiái épek, a többiek reszorbeált héjrészből valók. Különösen az ép mamillájú darabon láthatók — külső, belső felületen egyaránt — gyökérszál nyomok, kimart járatok (II. t. 5.). A héjdarabok vastagsága kopottságuk mértéke szerint 0,22—0,28 mm. A héjtörmelék egy része még földrögök közé van ragadva. II. tábla: 1—4. Nyári lúd héjleletek sablonul használt héjrészeken. 1. Átmeneti régió darabjai a Rácalmás 106. sírból. 2. Reszorbeált héjrégió darabja a Pálhalma 5. sírból. 3. Héjsapkarégió a Rácalmás 106. sírból. 2. Reszorbeált héjrégió darabja a Pálhalma 5. sírból. 3. Héjsapka-régióhoz tartozó darab a Tamási 42. sírból. 4. Héjsapka csúcsi részére fekvő héjdarab a Rácalmás 145. sírból. 5. Házityúk tojáshéj gyökérnyomokkal a Pálhalma 10. sírból. 314