A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sárközi István: Adalékok az 1930–1933-as évek szegedi kommunista pereinek történetéhez

melyik nyomozó és figyelmeztette a munkaadót, hogy „közveszélyes" kommunistát alkalmaz s az ilyen munkaadó számára is kellemetlenné vált az alkalmazott szervezett forradalmi egyén megfigyelése a nyomozók által. Az ellenforradalmi rendszerben üldözött, elítélt, házkutatásokkal zaklatott kommunisták, baloldali érzelmű szo5. Komócsin Antal nyilvántartási lapja (Másolat) ciáldemokraták sorsa a teljes létbizonytalanság volt, s tartós munkaviszonyuk nem lehetett. Ezt a visszaemlékezések, a felkérésekre adott tájékoztatások mind visszaidézik. Felmerül a kérdés, hogy a marxista eszmék és a kommunista mozgalom teljes kiirtására, szüntelen törekvő elfojtására és állandó megfigyelésre készenlétben álló ellenforradalmi rendszerben miként tudtak tájékozódni a munkásmozgalom legjobbjai a politikai és ideológiai harc közvetlen és távlati célkitűzéseinek megítélésében? Milyen elméleti ismeretekhez juthattak és milyen forrásból vagy forrásokból fafakadt az ideológiai és politikai tájékoztódásuk? A munkásosztály és a vele objektíve érdekelt szegényparasztság és a proletariátus sorsával, gondolkodásábal azonosuló értelmiségiek legjobbjai között is igen kevesen voltak, akik magas fokú marxista ideológiai műveltséggel rendelkeztek. A fasizmus ellen és a dolgozó tömegek alapvető érdekeiért folytatandó harc programját a párt II. kongresszusa fogalmazta meg és a párt hazai központi vezetése összekötői útján ismertette a szegedi kommunistákkal is. Mindezen túl a párt központi vezetése által eljuttatott röplapok, illegálisan eljuttatott folyóiratok cikkeiben fogalmazódtak meg az osztályharc feladatai. Szegeden a Munkásotthon Könyvtára zömében a szervezett öntudatos dolgozók önkéntes pénzadományaiból gyarapodva önmagában 282