A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sárközi István: Adalékok az 1930–1933-as évek szegedi kommunista pereinek történetéhez

más mellé a fénypompában úszó theatre párénak és az alamizsnára váró szegények képét, Lilla-füred palotaszállójának és nyári nyaralójának képe mellé a kisember viskójának és a padon alvó hajléktalannak képét, a Bethlen Istvánnak és Rubinek Istvánnak „terített asztalnál" című összeállítás mellé az ingyenebéd osztására várakozók képét.

22 Gombkötő Péter és Komócsin Antal, valamint több visszaemlékező szerinta letartóztatások nem a közvetlenül a kiskundorozsmai állomáson történtek, még onnét elmentek a Pontyik Pál akoltelepi kunyhójába beszélgetni a „központi összekötővel", azaz az ügynökkel. A letartóztatások közel egy hónap elteltével kezdődtek, 1932 április 4-én. Ezt erősíti meg az ügyész ségi vádirat is, nyilván a rendőrnyomozói jelentések alapján. A huszonnyolc vádlottként letartóztatott kommunista és velük rokonszenvező szociáldemokrata; Sebes László, Gombkötő Péter, dr. Szepesi Imre, Gladics József, Nagy János, Széli József, Bozóki Lajos, Szilbermann Ferenc, Szilbermann mann Gyula, Strausz Sándor, Rosenberg (Rónai) Béla, Sz. Nagy József, Zeisler György, Szarnék György, Geleta Pál, Börcsök Ignác, Lieb Richárd, Machánszky József, Bata Szilveszter, Karácsonyi Etel, Korom Mihály, Gera Sándor, Komócsin Antal, Pontyik Pál, Bitó Mihály, Gombkötő Dezső, Török Dezső, Kristóf László.

23 A letartóztatottak száma 60 lehetett. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy valamennyi vádlott rendőrségi kihallgatása során a legembertelenebb kínzásokat szenvedte el, így igyekezett vallomásokhoz jutni az elnyomó rendőri apparátus. Válogatott kínzásokkal próbálták szóra bírni a letartóztattakat. Legegyszerűbb vallatási eszközként alkalmazták a bottal vagy szíjjal mezítelen talpra mért ütéseket. A legtöbb vádlottat egy függő láncra kötötték, térden vagy bokán fölül és úgy verték. Többeknek a veséjét és a nemiszervét ütötték, amíg nem vallott, vagy el nem ájult. Élesztés után folytatták a kínzást. Mint Machánszky József és Gombkötő Péter elmondták, a pribékek úgy kínozták őket, ahogy kedvük telt benne és többször is megmondták nekik, hogy az életükkel nem kell elszámolniuk. Ennek a szadista kínzásnak a következtében halt bele sérüléseibe 1934-ben dr. Szepesi Imre, aki ténylegesen egyik fő vádlottja volt ennek a pernek. A kiváló orvos magas marxista műveltségét sok-sok fiatal munkásba és értelmiségi fiatalba „táplálta át". Az is megtörtént, hogy a tárgyalásra megidézett tanúkat is bántalmazták és megkínozták a vallató rendőrnyomozók. Többek között Czikora Sándor kubikus földmunkást, akit azért idézett be a rendőrség kihallgatásra, mivel a munkásotthonban tartott munkáslevelek között az e célra elhelyezett postaládában Czikora Sándor levelét is megtalálták, amelyben a Népszavában olvasott cikkekről írt véleményt. A dr. Szepesi Imrével való kapcsolatáról faggatták. Azt vallotta, hogy nem volt folyamatos a részvétele a Házi Újságban olvasásában, de a nyomozók ezt nem hitték el, és megvesszőzték a talpát, hogy valljon. Miután semmi nyomot nem találtak Sebessel kapcsolatban, néhány napos „kihallgatás" után szabadon engedték.

24 Sebes Lászlót és társait — az 1932 június 30-án készült vádirat szerint — „az állam és a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett" elkövetésével vádolták. Sebes Lászlón és 27 társán kívül a politikai per előkészítése során, valamint a törvényszéki tárgyalásra megidézték még Báló Antalt, Kormányos Imrét, Trischler Ferencet, Konc Károlyt, Széli Sándort, Farkas Istvánt, Fehér Istvánt, Mészáros Gergelyt, Müllert Lipótot, Tóbiás Lajost, Pintér Gézát, Löwi Sándor, 22 Gombkötő Péter visszaemlékezése. MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archívuma. PIA 631. f. 1./1932—2880. Szegedi törvényszék ítélete Sebes László és 27 társa bűnügyében. 9— 2. p. 23 Csml. Szegedi kir. főügyész iratok. IV. 343/1932. 1. p. 24 Czikora Sándor visszaemlékezése 1980. március 20-án. A szerző gyűjtései. MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archívuma. 269