A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sárközi István: Adalékok az 1930–1933-as évek szegedi kommunista pereinek történetéhez

A politikai, valamint a kulturális és sport rendezvények, előadások megtartásához a rendőrségtől engedélyt kellett kérni s ezeken a rendőrség nyomozói vagy a rendőrök megjelenhettek. Ilyen körülmények között kellett a kommunistáknak megmegtalálniok a kapcsolat lehetőségét a dolgozó tömegekkel, és kialakítani a párt tevékenységének szervezeti formáját. Az illegális harc szempontjából a sejtrendszer lehetett az a szervezeti forma, amely megakadályozhatta egy esetleges lebukás esetén a párt vezetőinek és a szervezetek tagjainak tömeges méretű letartóztatását. Csongrád megyében is a sejt-rendszer alakjában kezdődött meg a kommunista párt újjászervezése az ellenforradalmi rendszer kezdetétől, és az 1920-as évek végén sikeresen haladt előre a pártépítés, a politikai agitáció és propaganda munka : Dobó Miklós, Gera Sándor, Gladics József, Gombai Mihály, Komócsin Antal, Ladvánszky József, Stéhly István tevékeny közreműködésével. A párt szervezeti fejlődése nemcsak Szegeden, de egész Csongrád megyében felélénkült, így például Makón is ígéretesen haladt előre a párt szervezeti fejlődése. Bökönyi János közlése szerint 1928-ban Dallos Lajos géplakatos szervezett munkás révén került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Dallos Lajostól kapott megbízást arra, hogy a párt illegális sajtótermékeit, mint az „Új Március" és az „Ifjú Proletár" folyóiratokat, valamint a fasiszta elnyomás ellen lázító röplapokat olvassa és terjessze.

3 Az Új Március, a Kommunisták Magyarországi Pártjának hivatalos, havonta — két havonta Bécsben 1925—1933 között előállított folyóirata volt, amelynek szerkesztői és szerzői: Landler Jenő, Révai József, Lukács György, Kun Béla, Szerényi Sándor, Alpári Gyula és még mások mélyreható elemző írásaikkal nagy segítséget nyújtottak a magyarországi társadalmi és osztályviszonyok a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom elméleti és gyakorlati problémáinak megértéséhez. Az ország kommunistáihoz illegális úton jutott el a folyóirat úgy, mint a szegedi és a Csongrád megyei kommunistákhoz. Az Ifjú Proletár pedig a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) illegális lapja, a Tanácsköztársaság megdöntése után 1922-ben, majd 1928—1934 közötti években jelent meg a KMP elméleti és politikai irányításával — szervezeti, elméleti, kulturális téren nyújtott nagy segítséget az ifjú kommunistáknak. Bökönyi János 1929-ben Igaz Pál illegális kommunistától kapott hasonló röplapokat és folyóiratokat és tagja lett a Makón szerveződött sejtnek. Igaz Pál ismertette vele a Szovjetunióban kibontakozott szocialista társadalmi rendszer által elért sikereket és, hogy a magyar munkásságnak követnie kell a nemzetközi forradalmi munkásmozgalmat, s többek között küzdenie kell a nyolc órás munkaidő törvénybe iktatásáért, annak kivívásáért. Igaz Pál megbízásából időnként beutazott Szegedre, ahol Gombai Mihálytól vette át a kommunista párt követeléseit tartalmazó röplapokat és elméleti folyóiratokat. A kommunisták többsége tagja volt a szociáldemokrata pártnak s részt vett annak pártrendezvényein a munkás kultúrcsoportok tevékenységében, a Természetbarátok Turista Egyesületében, az Eszperantó nyelv tanulásában. Szegeden igen sok munkás tanult a Szepesi doktor vezette elméleti-politikai szemináriumokon. Egyik volt hallgatója azt írta, hogy a „Szepesi szemináriumok" a Jósika utcában voltak az ottani nyomdászotthonban, amelyet 1928-ban vásároltak meg a nyomdászok. A csoport helyi választmánya beleegyegyezett abba, hogy a helyiséget átengedi a Szepesi-szeminárium céljaira. A foglalkozásokra ezután a többi szakmából is jöttek át elvtársak. Mintegy harmincan jártunk oda, többnyire idősebb szakmunkások. 3 Csml. Szeged és az MSZMP Csongrád megyei archívuma. Munkásmozgalmi visszaemlékezések gyűjteménye. Bökönyi János visszaemlékezése 1978. március 7-én. (Saját gyűjtés) 260