A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

gaikat igyekeztek korábban is kiváltani a szegedi pusztára. Aligha tévedünk tehát, ha föltételezzük, hogy a 750 hold járást inkább legelőül, legfeljebb kis mértékben kaszálóul használták. Valószínű, hogy a Város, amely a távolabbi járásföldekre alig talált vállalkozó bérlőket, ebben az esetben nem kérte számon a szerződés azon pontjának megtartását, mely szerint a haszonbérelt földet kizárólag szántónak vagy kaszálónak használhatják. A többi nagybérlő módos szegedi polgár (Rieger János, Pálfy István, König József stb), vagy hivatalviselő értelmiségi mint Farkas János tanácsos és Rengey Ferdinánd ügyvéd. Figyelmet érdemel, hogy szabadkai, kisteleki, majsai nagygazdák, birtokosok is korlátlanul földhöz juthattak a kiosztott szegedi pusztán. Ha a tápaiak által bérbe vett, fenti fejtegetés szerint bizonnyal közösen használt 750 holdat számításon kívül hagyjuk, az a kép áll elénk, hogy 15 nagybérlő használatába 2 778 hold került, a kiosztott járásföldek 30%-a. Hatalmas, addig csak legelőül élt homokföldön kevés számú gazda és úri birtokos osztozott. Itt számításba vehetjük még az 50—90 hold járásföldet kibérelőket is, akik 23-an voltak és 1 395 holdat árendáltak. Összegezve: az 50- holdas és azon felüli bérlők — mindössze 38-an — a kiosztott járásoknak több mint 40%-át használták. Anélkül, hogy most rátérnénk a járásföldek használatára, annyi már is megállapítható, hogy a legelőosztás kedvező földszerzési lehetőséget nyújtott a vállalkozó kedvű nagygazdáknak és úri birtokosoknak. Ugyanakkor fontos körülmény, hogy a járási haszonbérleteknek közel fele közép nagyságú, 10—25 hold terjedelmű volt, melyeket hasonló vagy valamivel nagyobb tanyaföldön gazdálkodó parasztok műveltek illetve hasznosítottak. A kiosztott legelők használatáról, a parcellázás településtörténeti összefüggéseiről, az 1860—70-es évek járási haszonbérleteit is figyelembe véve, alább szólunk. * 1854-ben Szeged városa újabb közös használatban levő földeket adott haszonbérbe. Az úgynevezett „önkéntes államkölcsön"-re a város 600 000 forintot jegyzett, aminek a fedezetét úgy teremtette elő, hogy a közlegelőből 12 000 holdat hasított ki 30 esztendőre. A kölcsön részleteit a haszonbérekből kívánták törleszteni. A harmincéves földek bérbeadását ugyancsak Reizner közli, megjegyezve, hogy a törlesztések elhúzódása és a bérlőgazdaság panaszainak jogorvoslata hosszas pert eredményezett.

23 Megtaláltuk az 1854 augusztus 29-én kötött haszonbéri szerződést és a bérlők névsorát

24 — melyek mindeddig lappangtak —, ám ezek elemzése a bérbeadás jelentősége és a levéltárban föllelt iratanyag sokoldalú tanulságai folytán — külön feldolgozást érdemel. Itt annyit kell megjegyeznünk, hogy a harmincéves földeket sok helyütt az 1852-ben kiosztott tízéves földek szomszédságában jelölték ki, tehát a közlegelőnek határos, összefüggő területeit adták haszonbérbe. A tíz esztendőre kiosztott járások és az ún. harmincéves földek bérbeadása között azonban 1884-ig, a 30 éves bérlet lejártáig semmi összefüggés nem volt. JÁRÁSI HASZONBÉRLETEK 1861-1881 KÖZÖTT Az 1852—53-ban kiosztott járásföldeket Szeged város tanácsa 1861 augusztus 26-án tartott közgyűlése határozata folytán újból haszonbérbe adták. A bérbeadott 9 és 10 éves járásföldek „részint helyeztetésük, részint a föld gyengébb erejénél fogva 23 Reizner J., (1900) 433—434. 24 CsmL, Szeged város titkos levéltára 26