A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. Ács Gedeon naplójának néprajzi és földrajzi vonatkozásai

hogy az Egyesült Államok nyugati részén nagy halmok figyelhetők meg, amelyet egykor temetkezőhelyül használtak az indiánok. Mindez őt a magyarországi kunhalmokra emlékeztette (12:271.) Egy 1850-es, határkitűző expedíció naplóit olvasgatva ismerteti a déli indiánok sorsát is. Az USA által kiküldött bizottság Barlett vezetésével azt a feladatot kapta, hogy az Egyesült Államok és Mexikó között jelölje ki a határvonalat. A bizottságot kísérő mérnökök, tudósok számos érdekes megfigyelést tettek a területen élő indián lakosságról. E beszámoló alapján ír Ács Texas, Új-Mexikó, Kalifornia népeiről. (7:128—129.) A korábban spanyolok által gyarmatosított terület bemutatása átvezet bennünket a napló bőséges dél-amerikai részleteihez. Dél-Amerika 1858 őszén barátja, Podhradszky Károly levelet írt Ácsnak, amelyben tudatja, hogy ismerősei biztatják: menjen Brazíliában, ott megtalálja a szerencséjét. Ennek kapcsán Ács is elgondolkozik és elkezd Brazíliáról és más dél-amerikai országról olvasni „hogy láthassam, vajon tanácsos lenne-e P-nak [Podhradszkynak Z. I.] s tán nekem is, oda mennünk." (7:157.) S valóban, az ezt követő oldalakon Pernambuccot és Bahiát mutatja be, majd ír Rio de Janeiróról, Montevideóról, Buenos Airesről és La Pia tárói. (7:156—159.) Mindezt egy Hatfield nevű szerző angol nyelvű munkája alapján. Néhány nappal később Dr. Hermann Burmeister : Reise nach Brazilien című munkáját tanulmányozta, ebből is számos érdekes dolgot merített. Megjegyzi, hogy a brazil férj (férfi) igen féltékeny, a brazilok szeretnek ünnepelni, tűzijátékot rendezni. (7:186—191.) Az USA kormánya megbízásából 1851-ben egy katonai expedíció járta végig a Cordillerákat és az onnan eredő folyókat. A két vezető, Gibbon és Herndon beszámolója 1854-ben jelent meg két kötetben. Ezt olvasva jegyzetel Ács az Amazonasról, a Paranáról és az őserdőben található indián törzsekről. (7:153— 154.) Említi még Paraguayt is. (7:61—62.) Afrika Viszonylag kevés szó esik a „fekete kontinens"-ről Ács naplójában. A négerek eredete és a rabszolgaszállítások kapcsán említi a nyugati partvidéket. A 12. kötetben viszont hosszabb terjedelemben számol be egy friss könyvélményéről. Rich J. Burton: Közép-Afrika tavainak vidéke című művéről van szó, amelyben a szerző seletük, erkölcseik, kultúrájuk bontakozik ki Ács jegyzetei alapján. (12:343—347.) Rendkívül széles skálán mozog ez az érdeklődés az ismeretlen világ iránt. Jóllehet az ismeret alapja mindig valamilyen leírás, könyv, jellemzőnek tartjuk a témaválasztást, annak csoportosítását, és Ács megjegyzéseit, amelyek humorát, jó átlátó képességét, politikai és erkölcsi intelligenciáját bizonyítják. Ezzel szemben a hazai témák saját tapasztalataira alapozottak, így a történetek, anekdoták forrásértékkel bírnak és ez fokozza jelentőségüket számunkra MAGYARORSZÁG Külföldi leírások Természetes, hogy Ács Gedeon nagy figyelemmel olvasott mindent, ami hazájára vonatkozott. Hol elismeréssel, hol meg bosszankodva, esetleg gúnyolódva ismerteti a kisebb-nagyobb terjedelmű írásokat. Általában örömmel veszi, ha dicséretet hall, de igen érzékenyen reagál a bírálatokra. 215