A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. Ács Gedeon naplójának néprajzi és földrajzi vonatkozásai

Japán A másik távol-keleti ország sem kerülte el Ács érdeklődését. Japánban a XVI. század végétől a megerősödő központi hatalom hermetikusan elzárta az országot a külvilág elől. A XVI. században gyakran odalátogató, kereskedelmi kapcsolatokat kiépítő európaiak lezárt kikötőre találtak és évszázadokon át Japán az elzárkózottság, titokzatosság ködfátyolába burkolódzott. A XIX. század közepén saját erejét próbálgató, a gyarmatosítási versenyben megkésett Egyesült Államok néhány hajóból álló expedíciót indított, M. G. Perry kapitány vezetésével, hivatalosan azzal a céllal, hogy teremtse meg a kereskedelmi kapcsolatot Japánnal. 1853-ban futottak be a hadihajók a tokiói öbölbe, az akkor még Jedonak nevezett japán főváros kikötőjébe. A japánoknak megmutatták hajóikat, fegyvereiket és valóságos hadgyakorlatot rendeztek bemutatásukra: milyen hatékonyak is ezek. Céljukat elérték; az erődemonstráció „meggyőzte" a shogunt, hogy a kereskedelmi szerződés megkötése elől nem zárkózhat el. Az amerikai hajók előtt megnyílt két japán kikötő (Hakodate és Simoda). Az expedíción résztvettek közreműködésével Perry 3 hatalmas kötetben jelentette meg 1856-ban japán élményeit és tapasztalatait, hosszú idő óta az első korrekt, részletes ismertetést a fölkelő nap országáról. Ezt a művet ismerteti 15 oldalon keresztül Ács, kiemelve a japánok eredetére, nyelvére, viseletére, szokásaira, valamint a japán földművelésre, kereskedésre, orvostudományra, irodalomra és vallásra vonatkozó részeket. (7:164—179.) 1860. nyarán japán küldöttség utazott Washingtonba, hogy ott kereskedelmi szerződéseket írjanak alá. Az esemény megtörténte után a japánok beutazták a keleti partvidék nagyobb városait, és eljutottak New Yorkba is. Ács Gedeonnak ezúttal módjában állt őket személyesen is megnézni, és naplója bőséges részleteket őrzött meg a nagy sajtóvisszhangról és a közvélemény reagálásáról. Egyúttal újabb részleteket ír a japán életről, lakóházról és a birtokviszonyokról. (12:195—202.) Egyiptom Sajátos, régi vonzódás köti Ács Gedeont Egyiptomhoz. Nyilvánvalóan már a hazai klasszikus oktatási rendből következően is beható ismereteket szerzett az ókori Egyiptomról. Érdeklődése amerikai tartózkodása alatt sem csökkent, sőt, amikor 1854-ben Bostonba költözött és bejáratos lett a G. K. Stearn házában működő „Magyar Klubba", számos tanfolyamot és előadást tartott — főleg Egyiptomról és az asszírokról.

3 Naplója lapjain hol itt, hol ott bukkan föl hosszabb-rövidebb megjegyzés a fáraókról és a görögök által átvett szokásokról. Elismeréssel szól a falfestményekről, amelyek révén a hétköznapi élet számos jelenetéről kapunk pontos tájékoztatást. Hosszasan tűnődik, vajon mi indokolta a skarabeus bogarak szent tiszteletét. Véleménye szerint az Egyiptomból a rómaiak közvetítésével került Európába a vörös- és fokhagyma ismerete, és az egyiptomi hiedelemre vezethető vissza a magyar „Esküszik, mint a vereshagyma" mondás is. (7:77—79; 81—84.) Kitér a régi játékokra, amelyek szintén egyiptomi eredetűek. Részletezi az egykori vendéglátást és itt is arra a következtetésre jut, hogy civilizációnk számos vonását közvetlenül a fáraók birodalmától örökölte. (7:87—89.) Amikor 1859-ben ismét visszatért New Yorkba, elment megnézni a kor egyik igen híres egyiptomi gyűjteményét, amelyet 20 év ottélés során gyűjtött össze egy bizonyos Abbot nevű úr. Ács nagy élvezettel tekinti meg a kiállított anyagot, amelynek jónéhány érdekes darabját fel is sorolja. (12:4—7.) 3 Vasváry Ödön, Ács Gedeon. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 1939. ápr. 1. 16. 211