A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

a hagyományos jószágtartáshoz ragaszkodó módos civisek hangadói ellenezték és megbuktatták. A vitából — mint Bálint Sándor rámutat — kitűnt, hogy a Város vezető tisztviselőit foglalkoztatta a közlegelő jobb hasznosítása, de megegyezni nem tudtak a kor által már megkívánt célszerű eljárásban. Amit a Város választott vezetői 1846—47-ben a konzervatív felfogású polgárokra hallgatva elodáztak, arra néhány évvel később rákényszerítette a tanácsot a városi pénztár szűkös helyzete: 1852-ben a közlegelőből 10 ezer hold földet hasított ki és adott 10 esztendei haszonbérletbe. E bérbeadás tényét a századfordulón Reizner közölte,

7 s azóta monográfiája nyomán úgy tárgyalja a helytörténeti-néprajzi szakirodalom mint a tanyákra való kitelepülés új hullámának elindítóját. Reizner azonban nem tért ki a haszonbérlés feltételeire, arra sem, kik vették bérbe a járásföldeket, így valójában a 10 000 holdnyi közlegelő bérbeadásáról igen keveset tudtunk. A szegedi levéltárban fennmaradtak a haszonbérlőkkel kötött szerződések, amelyek lehetővé teszik, hogy megrajzoljuk a puszta bérbeadásának körülményeit, a legelőosztás gazdasági, társadalmi, települési következményeit és nem utolsó sorban a közben zajló emberi, családi erőfeszítéseket. Forrásul használjuk az egykorú tanácsi, községválasztmányi iratokat, a sajnos töredékesen előkerült árverési jegyzőkönyveket és a szegedi határtérképeket is. AZ 1852. ÉVI LEGELŐOSZTÁS KÖRÜLMÉNYEI ÉS FELTÉTELEI Szeged város községválasztmánya már 1851-ben foglalkozott a járásföldek bérbeadásának tervével. Az 1852 január 11-i ülésen az előző évi december 7-i községtanácsi határozat nyomán Nováky György mérnök bemutatja „a Város jövedelmei szaporítása tekintetéből 10 évre a Város határ szélein bérbe adattni javallott, s a helyszínén kiszemelt 10 000 holdakat kitűntető térképeket."* A „Községtanács" utasította a mérnököt: az árverést úgy tartsák meg, hogy a megállapított 5 hold minimum mellett a bérlőknek módjuk legyen még 20 holdakat, vagyis összesen 25 holdat „egy testben felvállalni." A szerződési feltételek kimunkálásával a választmány öt tagú bizottságot bízott meg, amely már a február 2-i ülésen bemutatta tervezetét. Az elfogadott haszonbérleti szerződés fontosabb feltételei a következők:

9 1. A bérlet időtartama az 1852. március 1-től 1862. február végéig terjedő tíz év. 2. Az évi haszonbér negyedrészét az árverés alkalmával biztosítékul le kellett tenni, — ezt az utolsó évi bérbe számították be —, ezen kívül a haszonbér felét ugyancsak az árverésen, másik felét szeptember 1-én tartozott a bérlő befizetni. 3. A bérbevett földet a haszonbérlő „egyedül

s kizárólag szántóföldnek vagy kaszálónak használhatja." Ha földjén bucka, siványhomok volna, azt köteles fákkal beültetni és 10 év múltán minden négyszögöl sivány földön egy élő fát nevelni. A fa nyesedékét használhatja, de az élő fát kivágni tilos ! 4. „Ha a bérlő gazdálkodás végett épületeket szándékozna tétetni — az megengedtetik neki,... — köteles azonban azokat tíz évek után elbontatni és elvitetni..." (!) 5. Vidéki haszonbérlőnek szabad ugyan bérföldjén jószágot tartani, de tilos azokat a Város közlegelőjére ereszteni, megszabott pénzbüntetés terhe mellett. 7 Reizner J., (1900) 433. 8 CsmL, Szeged város Községválasztmányának jegyzőkönyve (jkv.) 1852.19. — A hivatkozott térképek, sajnos, eddig nem kerültek elő. 9 Mellékletben a haszonbérleti szerződés teljes szövegét közlöm, ezért itt csak a fontosabb feltételeket emelem ki. 20