A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Martin György: A sándorfalvi Kiss Mátyás tánca

kiváló táncos egyéniségek ismeretében szembetűnően mutatkozik meg a magyar nép­táncok gyakran említett vonása : az individuális táncalkotás nagyfokú érvényesülése. Még egy szűkebb terület egyívású tánckultúráján belül, sőt egyazon tánctípus azo­nos formakincséből is jelentősen eltérő egyéni táncalkotások képződnek. Kiss Mátyás és Ács György táncalkotási módja pl. a hasonló formakészlet mel­lett is jelentősen eltér. Ács György gazdagabban variálta, s nem oly véglegesnek tűnő, kicsiszolt alakban táncolta motívumait, mint Kiss Mátyás. Szinte minden alkalom­mal másként újraformált táncban alkalmi jellegű változatok sora jelent meg. Sza­badabban kezelte formakészletét, s olykor bizonyos lépések ki-ki maradtak rögtön­zéséből. A lazábban körülhatárolt, erősen variálódó motívumok és szakaszok miatt tánca felépítése lazább, változékonyabb volt. Kiss Mátyás azonosan megformált, ha­tározott ritmikai és plasztikai arculatú, alig variált motívumokból építette fel tán­cát. Világosan határolt, homogén szerkezetű táncszakaszaiban kevés az esetlegesség. A motívumok és táncszakaszok sorrendjében, tánca felépítésében nagyfokú követ­kezetesség érvényesül. Rögtönzései tudatosabban megszerkesztett kompozíciók, mely­ben a táncszakaszok hatásosan fokozódva követték egymást, s egy-egy alkalommal minden motívumát sorra vette. Kiss Mátyás tánca — motívumkincsének kiforrott­sága és a táncszakaszok sorrendjének következetessége révén — az alföldi ugrós formai-szerkezeti tekintetben egyik legfejlettebb egyéni fokozata. Kiss Mátyás tánca leginkább közelít az ugrós tánctípus fejlettebb erdélyi roko­nához, a legényeshez is. Kiss Mátyás tánca nemcsak a szűkebb délalföldi, hanem tá­volabbi vidékek régi táncaihoz is többágúan kapcsolódik. Táncának dunántúli és erdélyi motívumváltozatai nemcsak a széleskörű kapcsolatokra, hanem a helyi, dél­alföldi jellegzetességekre is felhívják a figyelmet. Motívumainak a nyugati és keleti változatoktői való szabályszerű eltérései (fordított ritmusú dunántúli és szinkópás er­délyi változatok) hozzájárulnak régi táncaink regionális típusainak pontosabb meg határozásához. Forrás Sorszám Táncnév Helység (MTA Filmtára vagy irodalom) 1. Lassú csárdás Sándorfalva Ft. 262.4. 2. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 365. 1. 3—5. Lassú csárdás Sándorfalva Ft. 262.4. 6—12. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 262. 1. 13. Lassú csárdás Apátfalva, Csongrád m. Ft. 277. 1. 14. Oláhos Tiszaújfalu, Szolnok m. Ft. 229. 4. 15. Oláhos Tiszaújfalu, Szolnok m. Ft. 229. 4­16. Darudöbögő Tápé, Csongrád m. Ft. 154. 17. Máruntaua Elek, Békés m. Ft. 309. 8. 18. Povracanac Babina Gora, Szlavónia Ivancan, Ivan 1964 a/153. 19. Sokacko kolo Baranya m. Kricskovics Antal 82, 1. mot. 20. Ugrós Szentlászló, Szlavónia Berkes Eszter 1967, 71. mot. 21—22. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 262. 1. 23—24. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 365. 1. 25. Ugrós Sárpilis, Tolna m. Martin György 1964, 171. mot. Berkes Eszter 1967, 93. mot. 26. Üvegtánc Haraszti, Szlavónia Martin György 1964, 171. mot. Berkes Eszter 1967, 93. mot. 27. Ugrós Sárpilis, Tolna m. Martin György 1964, 187. mot. Ft. 432. 11. 28. Pontozó Lőrincréve, Alsó-Fehér m. Martin György 1964, 187. mot. Ft. 432. 11. 29. „Ostor" népies műtánc motívum Elekesné, Weber Edit 1935, 65.; Molnár István 1947, S. 1. Elekesné, Weber Edit 1935, 65.; Molnár István 1947, S. 1. mot. 192

Next

/
Thumbnails
Contents