A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Martin György: A sándorfalvi Kiss Mátyás tánca

alapformája az általánosan ismert, szimmetrikus kétlépéses csárdás (1—5. motívumpélda). Ezt tánca folyamán fokozatosan variálva alakítja át sajátosan cifrázott virtuóz figurává. Az egyszerű kétlépéses első felét ritmikailag elaprózza* (a-*b) a nyitó-záró lépést sarkazással, kis ugrással és gyors lábfejforgató mozgással helyettesíti (6—12. motivumpélda). A kétlépéses motívum második felét alkotó kilépő-mellezaro reszt pedig széles hátra-előre láblendítéssel párosuló ollós ugrással cseréli fel Ez meg gyakran lábszárcsapással is kiegészül (21—24. motívumpélda). Az egyszerű kétlépéses alapformától tehát alig különböző változatok sorozata vezet egvre inkább eltérő formákig. A kétlépéses motívum fejlesztésének, átalakításának ez a módja a délalföldi ugГ

?Д°^

Га

' csárdásokra (P

1- Apátfalva, Tiszaujfalu, Tápé: 13-16. motívumpélda), az alioldi roman friss párostáncra (pl. Elek: 17. motívumpélda), a bunyevác és sokac 174 A szövegben a ritmusképleteket jelöljük (a—j) a következőképpen: