A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet kezdetei 1859–1879

Fényképészete: Mesterségét nem tudjuk kitől és hol sajátította el, de több ízben megfordul Bécsben, ahol 1869-ben megtanulta a „Brillant-fényképészetet." Ez év tavaszától már kisebb megszakításokkal Vásárhelyen működik, 70 áprilisában telepedik le végleg és nyitja meg műtermét a Délibáb utcában

154

. Már a következő évben a város iparműkiállításán fényképeivel bronzérmet nyert. 1872-ben meghívják Orosházára, ahol műtermet rendez be és minden hét szerdáját ott tölti. A kecskeméti iparmű kiállításon fényképeiért bronzéremmel tüntették ki, melynek kapcsán a helyi lap így ír róla

155

: „legutóbbi fényképei a tökély oly fokán állnak, hogy világkiállítási versenyen is bizonyára ki fognak emeltetni." Gondosan készül az 1873-ik évi bécsi világkiállításra, képeit a városi tanács termében két napig közszemlére teszik. Ezután még újabbakat készít, „melyek az itteni gazdászati viszonyok némi ismertetésére céloznak. Ilyen pl a Dobossy Lajos úr tanyája, bár itt nagy számmal szemlélhető jószágok előtérbeni csoportosítása kissé mesterkéltnek látszik, továbbá Vetró tanyája mindkettő gazdasági épületeivel, s a gazdasági fölszereléshez szükéses jószágokkal..." A bécsi kiállítás azonban nagy csalódást okozott számára, mert „mellképeit, színezett csoport- és látogatójegyképeit", szabadban felvett képeit úgy helyezték el, hogy alig láthatók. Fényképeinek bonyodalma a helyi lapot is foglalkoztatja

156

. Ennek ellenére képei itt tetszenek meg az egyik műkedvelő magyar főúrnak^ aki 1874 tavaszán meghívja, hogy őt a fényképészet művészi titkaiba bevezesse. Őszre egy hasonló meghívást kapott. Itthon az „új temlomot és környékét fényképezte le 12, 16, hüvelyk nagyságú képalakban". A bécsi kiállításon részt vett képeit elküldi a londoni kiállításra, ahol elsőrendű éremmel

157 díjazzák. Mindezek ellenére továbbra is vidéki utakra kényszerül, mert „e kitűnő művész itthon munkahiányban szenved"

168

. 1875 tavaszán műtermében gyakornokot keres 12—14 éves ifjú személyében, akit kiképezne a mesterségre. „Jókai féle páfttollakat készít; zöld tollat Jókai fotografirozott arcképével", ezeket o.e. 10 kr-ért árusítja

159

. 1876 februárjában a városi bizottság a szegedi kiállításra készülő Plohnnak mindössze 10 frt segélyt szavazott meg, amikor neki csak a képkeretek 100 frt-jába kerültek. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a hó végén bejelenti „lakhelyemet más városba teszem át". Ezt a hírt úgylátszik az üzlet fellendülése követte, mert meghosszabbítja tartózkodását, majd június végén új műtermet nyit a Fő utcán. Itt külföldi segédet alkalmaz, aki távollétében helyettesíti és az újabban kedveltté vált amerikai gyorsfényképekért, melyek öt perc alatt készülnek o. e. 60 kr-t kér. A szegedi kiállításra életnagyságú fényképeket, fény-és tájképeket küld be, ezekért a „haladást tanúsító keletvidéki tájképekért" érdemérmet nyer

160

. 1877-ben elragadtatással írnak két „arckép csarnokáról" (tabló), melyeknek minden egyes képe „a legkitűnőbb művészi tökéllyel van alkotva, élni s mintegy mozogni látszik" sőt lelkük van iei

. Mindezek ellenére változatlanul rákényszerül az utazásokra. A megélhetésért ő is sok mindennel próbálkozik, akárcsak Herzl Szentesen. Bécsi útjaira vásárlási megbízásokat vállal, itthon könyveket kölcsönöz stb. 164 Vásárhelyi Közlöny (Kárász J., i.m.) továbbiakban VK 1869. 23, 27, 32, 36—37, 41—44. sz és 1870. 17—18, 21—23, 35. sz. 168 VK 1872. 5, 13, 22, 36. sz. és Az 1872-ik évben... Kecskemét 1874. i. m. 93. 168 VK 1873. 11, 15, 21, 25—27, 34, 41. sz. és Magyarország a bécsi... Bp. 1873. i.m. 162. 167 Az érem külszélén „Elias Plohn. Katalogue No 4867 A." szerepel. VK 1875 jún. 20. 168 VK 1874. 13, 25, 27, 38. sz. 189 VK 1875. 10, 21, 25, 27, 48. sz. 160 VK 1876. 8—9, 11, 18, 26, 32—33, 39. sz. 161 Egyik „Aradmegye Kisjenői szolgabírói járás közigazgatási tisztviselő és jegyzői képcsarnoka" a másik: „A Kis-jenői főhercegi uradalom tisztikarának arcképcsarnoka. VK 1877. 34, 38. sz. 162