A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Gondolatok Bálint Sándor temetésén (Tálasi István búcsúvétele)

A szegedi egyetem néhány hallgatójának kirándulása Szatymazra Bálint Sándor vezetésével (1932. május). A résztvevők (első sorban, balról jobbra) : Bálint Sándor, Holló Katalin I. é. tört.földrajz szakos, Varga Anna I. é. magyar-német szakos hallgató (később Dr. Tálasi Istvánná), Lippenszky Erzsébet magyar-német szakos hallgató (később Csethelstvánné); (második sorban balról jobbra) : Pál (Sándor?) egyetemi hallgató, Holló Domokos bölcsészhallgató, Veszelka (Verbényi) László IV. é. magyar-német szakos hallgató (később a Marx Károly Közgazdasági Egyetem Nyelvi Lektorátusának vezetője), Benkő László magyar-német szakos hallgató (később a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára). — (Az előtérben) két szatymazi gyermek, akikkel gyermekjátékokról, mondókákról beszélgettünk. [Tálasi István felvétele.] Akadémia azonban 75. születésnapja alkalmából fogadást rendezett tiszteletére az akadémiai székház tudósklubjában, s ha nem jön közbe volt felesége súlyos betegsége és halála, — akit ő istápolt, — már megtörtént volna az akadémiai nagydoktori vitája. Búcsúvételünkkor mégis érzékeltessük munkássága kiemelkedő eredményeinek horderejét. Tudományos termése mintegy 500 közlemény, számos nagymonográfia, és idősödő korában tevékenysége láthatólag felgyorsult, hogy legyőzze az időt és tervét végrehajtsa. Mostani szemlénket nem kötjük időrendhez. Szeged történetének számos kutatója volt, például a kiváló Reizner János, de Bálint Sándor tevékenysége mindent felülmúlt. Ő nem csak a várost, de a „szögedi nemzetöt" is tanulmányozta, szívvel, de realitással. Egy urbánus múltú nagymezőváros és nagyreliktum társadalmi és kulturális fejlődését tudta egy életmunka árán és örömeivel úgy bemutatni, hogy végigkíséri létét és súlyát az államalapítástól a feudalizmus korán át szinte napjainkig, igazolva, hogy történeti feltűnése óta energikus település, nemcsak őstermelő, de a civitas regianak megfelelő városfunkciókkal is rendelkezett, mint sóbázis átfogó hazai, tranzitkereskedelme pedig nemzetközi érintkezésekkel járt együtt, s bár csak főesperesi székhely, vára, jelentős egyházi és világiintézményei, iskolái vannak a középkorban. A XV—

XVI. században külföldi egyetemeken feltűnően sok szegedi születésű egyetemi hallgató fordul meg, 1412-tő 1 nyilván14