A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet kezdetei 1859–1879
tagjairól 60 , majd évekig hirdetésein kívül nem hallunk róla, hiszen ekkor még Landau fényképészete a legkeresettebb a városban. Úgy látszik, azért Bietler is megtalálta a számításait, mert 1869-ben új műtermet építtet a Színház mellett. Sőt ez évben jelenik meg Szegeden Letzter L. fényképész 61 , vele együtt három fényirdász működik a városban, akik között egészséges verseny indul. 62 1871-ben hallunk újból Bietlerről, amikor is „a divatba jött Rembrandt-féle árnyazott képeinek" művészi kidolgozását dicsérik, melyek fővárosi műtermek munkáival vetekednek. Hasonló elismerésben részesítik „különböző állásból készült" felvételeit, melyek az elhunyt Császár Miklós színészt és művezetőt ábrázolják 63 . Bietler 1873-ban kapja az első tanácsi megbízást és lefényképezi az „egyik agyonvert egyént", munkájáért a város 15 forintot fizet 64 . 1874-es „mintakirakatának" finom kidolgozású, elegáns képei kapcsán ismerhettük meg a korabeli kritikát, melyet érdemes idézni. „Bietler úr halad az idővel, melynek meglepő vívmányait a fényírás terén mindig ügyesen el tudja sajátítani ; a mesterség technikáját pedig oly tökélyre emelte, hogy szinte művészetnek is beillik". Új képei közül Dugonics arcképéről készült reprodukcióját emelik ki. A reprodukció egy pastell képről készült, melynek nagyméretű másolatát ugyan a Dugonics-kör rendelte meg, de más is hozzájuthatott a kép e nagyalakú vagy albumlap számára megfelelő nagyságához. A 6,5X5 cm-es nagyságú családi albumokban is található. Pl. BalázsPiri albumok, [31 731]. Ezek árairól nem maradt feljegyzés, de a Szegedi Közlönyben megjelent árajánlatából következtethetünk rá : „6 drb jól sikerült finom arckép 2 frt és feljebb. Legjobb ízléssel összeállított családi képek és nagy csoportok jutányos áron készíttetnek" 65 . „A fényképészet vidéken aligha vett egy városban is nagyobb lendületet mint Szegeden", állapítják meg 1875-ben. És valóban, az év nyarán „Bietler és Knirsch" cég néven még egy műtermet nyit Bietler Ferenc, később pedig a város negyedik műtermeként a „Lauscher és társa" cég nyílik meg. Bietlerék készülnek a közeledő szegedi kiállításra, ahová „Szeged és környéke legszebb hölgyeinek tableauját" tervezik elkészíteni. Az év őszén kerül forgalomba az a színnyomat-sorozat, melyhez Bietler készítette a reprodukciókat. Az eredeti képeket, valószínűleg aqarelleket és azok készítőjét nem ismerjük, de elképzelhető, hogy Bietler saját művei. Az épületek pontosságából és helyzetéből ítélve az is nagyon valószínű, hogy alapjuk helyszíni fényképfelvétel volt, mely az 1872-es állapotot rögzítette. A „Szeged város látképe madártávlatban" színnyomat ára 80 krajcár volt, arany kerettel 150 krajcár. A sokszorosítás Traub B. nyomdájában készült 66 (21. kép). 1876-ban 67 a szegedi kiállításon Bietler Ferenc, főkép ügyesen színezett fényképei60 „A SZEGEDI DALÁRDA MŰKÖDŐ TAGJAI 1864-ik évben" feliratú tabló 47X60 cmes kartonján, a 28 db ovális kép alatt sajnos nem szerepelnek a nevek. 81 SZH 1869. 93. sz, 1870. 7. sz. 62 A hetvenes évek szegedi fellendülésével kapcsolatos, hogy 1871-ben Lengyel Lőrinc kárpitos, „díszes fényképészeti terem" építésére kér engedélyt a Szépítő Bizottmánytól 1871/63. Külföldi példákra hivatkozva Oskola utca 279 sz. házának kapu feletti részére üvegtermet akar emeltetni (19—20. kép.) Engedélyezik a „fából való építkezést", de kikötik a házgerinc érintetlenül hagyását. Mivel többé nem hallunk e műteremről, így lehet, hogy fel sem épült. 83 SZH 1871. 38, 75. sz. 84 Tanácsi jegyzőkönyv 1873/2828. 86 Szegedi Lapok 1874. 14. sz, SZH 1874. 51. sz, Szegedi Közlöny 1874. 1. sz. 88 SZH 1875. 71, 95, 117. sz. 87 Az év karácsonyán Agnelli helybeli fényképész a „sz.-háromság-utcai Bobcsek-féle" házban egy nagy „stereoskop-szekrényt" rendez be. Az ünnepek alatt itt szándékozik bemutatni „keleti 129
