A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Börcsök Vince: Adatok a pálinkafőzés és fogyasztás hagyományaihoz Szegeden és környékén

nél tej vagy víz, az emberi vizeletet is felhasználják életmentésre. Teában is itták. A legkülönfélébb igénytelen anyagokból, dióhéjból, meggyszárból, vöröshagyma leveléből készült teát nyakon öntötték pálinkával és melegen fogyasztották. A teás pálinka gyakran megártott, mögkompolyodott, megbolondult az ember tőle.

29 A tanyai élet jelentősebb eseményei előtt, szőlőnyitáskor, csépléskor reggelenként megkínálták a munkásokat. A Pick gyárban a munkások reggel féldeci pálinkát kaptak. A kubikosok tarisznyájából sem hiányozhatott a pálinkás kulacs.

30 Sándorfalván a birkanyírókat pálinkával kínálták meg.

31 A szegedi pusztára kiváltott jószágot alkalmasint föltekintették. Amikor a jószág kint telelt a pusztán, kemény télben takarmányt vittek a részükre. A pásztoroknak pedig pálinkával kedveskedtek, hogy jól gondozzák az állatokat.

32 Az asszonyok kevés pálinkát fogyasztottak. Ismerték és kedvelték a mézes pálinkát. Disznótorban hajnal felé zománcos tányérba öntötték a pálinkát. Kenyérhéjat és cukrot tettek bele, meggyújtották, megégették és csemegeként fogyasztották.

33 A szegedi konyha jóhírnevének kialakításában is nagy szerepe volt a pálinkának. Ha rétestésztába tették, porhanyóssá vált a sütemény és a hájast pedig felfújta. Orvosságként is használták. A fájós végtagot rézelejével dörzsölték be. A fájós gyomrot pálinkás paszullyal borogatták. Sárgaság ellen a fehérliliom virágszirmait pálinkában érlelték és azt itták. A becsípásodott szemet pálinkában áztatott ruhával simították végig. A darázscsípés helyét pálinkával kenték be. Nyakmerevedés esetén pálinkával maszírozták a fájós részeket. Fogfájást is pálinkával csöndesítettek.

34 Utolérhetetlen a Szegeden és környékén készített ágyaspálinka. Az alsótanyai ágyas választékos fűszerekből és füvekből készült. Két-három literes szélesszájú fehérüvegbe került: fehérgyömbér, sárgafehér cukor, narancs-, citromhéj, mazsolaszőlő, fahéj, pirított búza, ezerjófű, szekfűszeg, barackmag, meggy, dió, füge, köménymag, szentjánoskenyér, birsalma, piros csövespaprika. Volt dióágyas és meggyágyas. A nyári ágyas friss gyümölcsökből, a téli ágyas inkább aszalt gyümölcsökből és száraz növényekből készült. Az üveg egyharmada ilymódon megtelt, a többi részre pálinkát öntöttek. Sötét helyen érlelték. Időnként jól összerázták. Egy hét múltán fogyasztható volt. A legkedvesebb vendéget vagy rokont kínálták meg vele. Orvosságként is használták. Az így elkészített ágyas a magas szesztartalom és a csípős fűszerek miatt még az egészséges embernek is könnyet csalt a szemébe. Ha a pálinka lefogyott az ágyasról újra felöntötték.

35 A várostól délre levő községek szerb lakossága is készített ágyas pálinkát. Aszalt meggy, aszalt szilva, rozmaringág, bazsalikom, majoranna, cseresznyepaprika, füge és szentjánoskenyér került az üvegbe. Pálinkával színültig töltötték az üveget. Egy hét múltán ez is fogyasztható volt. A pálinka, ha nem is volt fő itala a szegedieknek, mégis fontos szerepet töltött be népünk életében. A legkülönfélébb nevekkel illették. Tömörkény szerint leggyakoribbak: snapsz, szíverősítő, éhségcsináló, subagallér, nyakolaj, hosszúlépés, gégemarkoló, ereszd el a haját. Dugonics szerint: gyülölömital, boszorkányfing, kerítésszaggató, lacibetyárköpés, piacilégyköpés, majomtej, gebërdusz, papramorgót A pálinkát nemcsak otthon fogyasztották, útra is vitték. Különösen téli időben 29 Börcsök V., 1976/77. 248. 30 Katona L, 1963. 375; 1978. 45. 31 Juhász A., 1978. 292; Vajkai A., 1959. 157. 32 Börcsök V., 1976. 387. 33 Gémes E., Délmagyarország 1975. május 14. folytatásokban. 84 Bálint S., i. m. 188; Tömörkény I., 1907. 241. 35 Bálint S., i. m. 188. 36 Bálint S., i. m. 188. 106