Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Mint mondottuk, a szegedi szíjjártó céh Szirom János, Eötvös György, Molnár János és Farkas György mesteiek buzgólkodására 1702-ben születik újjá. Ez a legrégibb ránk maradt szegedi céhlevél.

4 Magyar jellegét a céh a német iparosbevándorlások idején is megőrzi. A céhszabályok előírják, hogy a céhmestert a Szentháromság ünnepét követő vasárnap, azaz a pünkösd utáni második vasárnap kell választani. A céhmester köteles havonként mestertársainak műhelyét meglátogatni, munkáját ellenőiizni. A városban csak a céhhez tartozó mester dolgozhatik. A nyereggyártó mesterséghez tartozik a nyergek készítése, továbbá puskatokok, hintók, kocsik, turbák ( = tarisznyafélék), levéltartó táskák, széles székek bőrrel borítása. A felszabadult inas ,,az legényeknek, mellyéknek társaságában vétetik, tisztességes társpoharat tartozzék adni. " A mesterlegények tartoznak „az ő régi szokásuk szerént Szent Mihály napjától (szept. 29.) húshagyatig (—farsang végéig,) minden nap reggel 3 órakor fölkelni, munkáhozfogni és este 8 óráig dolgozni. Ha reggel idejében föl nem kel, nem kap fölöst ekemet." Három évi vándorlás után a mesterlegény remekelhet. Céhbe fogadása alkalmával „a czéh ládájában 2 forintot fizessen és tisztességes ebédet készítsen az eö értéke szerint a köszönő pohárral edgyütt, a czéhnek közönséges ládájában 16 forintot tegyen. " Ez az áldomás volt a mesterasztal. Teljes jogú mesterré ezután is csak akkor válik, ha megházasodik. Külső mesteiek szegedi vásáron csak akkor árusíthatnak, ha a céhládába 16 pénzt „olvasnak". A szegedi céh tagjainak joguk van egész Magyarországon árulni, vásárokon kirakodni. Mint mondottuk, a céh magyar jellegére gondosan vigyáz. Nem tűri, hogy német szíjjártó céh alakuljon mellette. Nem zárkózik el azonban a német, illetőleg idegen szakmai, technikai sajátosságok átvétele elől, amelyeknek elsajátítását a vándorlások is lehetővé tették. Dolgozik tehát egyrészt a hagyományos magyar ízlés szerint. Ezzel helybeli gazdák, fuvarosok igényeit elégíti ki. Számot vet azonban a katonaság előírásaival, szükségleteivel, az úri és bevándorolt polgári társadalom flnomultabb, kozmopolitább ízlésével is. Ez a kettős jelleg, párhuzamos hagyomány — mint majd látjuk — a szíjjártó mesterség egész múltját végigkíséri, sőt mai gyakorlatában is megtalálható. A céh újabb, szintén magyar nyelvű, 49 cikkelyből álló céhlevelét 1819-ben nyerte Ferenc királytól. A nyergesek továbbra is ebbe a céhbe tartoztak. Kékselyem zászlójuk 1810-ből való. Egyik oldalán a sárkányon diadalmaskodó, föl szer számozott nyergeslovon ülő Szent György, a céh patrónusa, a másikon pedig az Egyiptomba menekülő Szent Család látható. A szamáron szintén szíjjártó szerszám. A céh pecsétje 1702ből való.

5 Nem volt népes céh, kiváltságaira, zárt számára gondosan ügyel. A céhmester választása két évenként ismétlődik. A mesterség nemzedékeken át öröklődik egy-egy családban (Bosznay, Viski, Zombory, Buchbergei-Könyvhegyi, Somogyi, Lenhard). A céhtagok kiképzésére, szakmai színvonalára gondosan ügyel. A remekelésnél a szegedi piarista gimnázium mellett akkoriban működő rajzoskola elvégzését, a rajzkészséget és a bőrcserzés, illetőleg festés ismeretét is megköveteli tőlük. A múlt század első feléből több remek-előírás is ránk maradt.

6 4 Reizner IV, 227. 5 Hilf 105. * A Somogyi Könyvtár kéziratgyűjteményéből. 58