Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

nem öblös. Színezésükben is különböznek: nálunk világossárga, ott sárgásbarna, illetőleg nálunk sötétzöld, ott fűzöld. Az egylovas kocsinak vékonykocsi a szakmai neve. Az olyan újdivatú, fédères kocsit, amelynek oldalkazettája közepén kiemelhető és visszarakható, a szakmában kivágott derekú kocsi néven emlegetik. Tömörkény hallomása szerint az olyan különös gonddal készült kocsinak, amely nem zörgött : betyárkocsi,

16 másként süketkocsi

17 volt a neve. * Ősibb forma az ökör-vontatta szekér, amely javarészt bognármunka: erős jármos rúddal ellátott, kezdetleges szerkezetű szállítóeszköz. Az első világháború előtt még a Városban is volt belőlük. Ekkoriban is már leginkább fenyőszálakat vontattak a Tiszáról a távolabbi fatelepre. „Szekér •— írja Tömörkény a századfordulón

18 — nincsen ma ezen a tájon csak imitt-amott. Mert amit ló húz, az nem szekér, hanem kocsi s a szekerek húzása mindig csak a testes ökrök szokása volt." A Szekeres foglalkozás- s egyúttal családnév már az 1522. évi tizedjegyzékben is előfordul. A jellemző posztósszekér XVI. században tűnik föl. Ismeretes volt az öregszekér is. Egy 1685-ből származó följegyzés: 5 öreg szekeret álgyú alá, úgy hogy 24 ökrével légyen, 30 szekeret lövő szerszám alá, az kiben kas légyen, 6—6 ökrével... mingy árt ide Szegeddé hozzatok. 1813. Árszabás: Egy kalmároknak való nehezebb öreg Szekér első és hátulsó Sarogjákkal 4 fl.

19 A fakószekér emlékezetét már csak a szegénységet jellemző szólás őrzi : fakószekér, kendörhám. 1803. Árszabás: Egy fakó Szekérnek vasalása a Gazda vasábul egész készülettel Abronts s Karika nélkül 6 fl. Ugyanitt olvassuk : Kalmároknak való nehezebb Ökör Szekér első és hátulsó Saroglyákkal 32 fl. Az 1819. évi Tűzi Rendszabás az utcakapitányok lelkére köti, hogy a Város kúttyai mellett levő hordós szekerekre és azoknak időről időre leendő kitisztítására és megtöltésére ügyeljenek. SZÖG VERŐK Régi szegedi, a kováccsal rokon ipar volt a szögverő, szögkovács mesterség,

20 amelyet szinte csak egy szólás örökített meg. Ferenczi János szerint (1872) arra, aki csak kényszerítéssel, kelletlenül dolgozik, ezt mondják: iparkodik mint a szögverő kutyája. Magyarázatul hozzáteszi: „a szögverők Szegeden betanított kutyát alkalmaznak a kei ék hajtására, mely összeköttetésben van a fújtatóval. A kutya bent áll a kerékben és a lába folytonosan jár. így jön a kerék mozgásba." 16 Napos tájak. 114. 17 Homokos világ. 11. 18 Munkák és napok. 203. 19 SzegSz. II, 241. 20 Reizner III, 499. 56