Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Külön nagy és ritka esemény volt a céh életében Mihályffy Ferenc mesterré avatásának félszázados, aranyremeklő jubileuma (1861).

10 Sajnos, az aranyremek készítésének módjáról közelebbit nem olvashatunk a céh jegyzőkönyvében, csak ennyit: ötven évet mint remeklő szabómester eítöltvén, aranyremekjét bemutatván, mint tisztesség tiszteletben és közbecsülésben megőszült az alulírottak és az érdemes Czéh egyletnek közörömére. Kik a tisztes Öregnek mint aranyremeklőnek Istentől még tartós egésséget és az élet legvégső határáig tartó életet... kívánunk. A szegedi magyarszabó céhnek egyébként a céhrendszer megszüntetésének idején (1872) 98 tagja volt.

11 Szabótestületi zászló (MFM) 10 Hilf 91. 11 Érdekes közlés a múlt század közepéről (1852), egy kosztos diák élményéből mondja el egy szegedi parasztpolgár ruhapróbáját. „Egy alkalommal egy gazdag polgárembernek — úgy emlékszem, Mása volt a neve — egy öltözet ruhát vitt haza a gazdám és engem is magával vitt, mondván : no diák jöjjön velem, majd lát valamit! ... Megérkezésünk után azonnal sonka, szalonna, kenyér, szilvórium és bor lőn a nagy kihúzó politúros asztalra fölhordva, a legnagyobb bőségben. Miután ezekből a gazda és vendég a maguk porcióját elfogyasztották, s a maradékokat kivitték, ezek helyét legnagyobb megrökönyödésemre egy széken a gazda foglalta el és ott próbálta föl az új ruhákat... K. Imre gazdám a gazda bármily megjegyzésére azzal felelt, hogy most ez a divat, hogy soha ruha valakire jobban nem pászolt, mint ez a gazduramra. De hát én szabtam ám ki, és első legényem, a Bernát varrta." Hang Ferenc, Kalocsai szellemi omnibusz II, 8. 25 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 385