Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

MAGYARSZABÓK A szegedi szabó céh már a középkorban virágzik és termelőmunkája nyilván belefordult a manufaktúra szakaszába, hiszen az 1522. évi tizedlajstrom mesterséget jelölő családnevei között a Szabó áll szám szerint első helyen (55), de nyilván ide vehető a Varró (2) is. A név bőségesen előfordul a török adójegyzékekben, defterekben is. Tekintélyét az is bizonyítja, hogy a szegedi szabó céh szabályait kérték kölcsön és követték a zentaiak is, amikor a maguk számára a budai káptalannál, Zenta akkori földesuránál (1513) átíratták

1

. Sajnálatos, hogy a jegyzőkönyvbe nem másolták be őket. Ismeretes, hogy a szabóknak már a középkorban kedvelt céhpatrónájuk volt Szent Anna, Mária anyja, Jézus öreganyja : az övéiről gondoskodó, családját felruházó gazdasszony szimbóluma. A céh karalakú ezüst ereklyetartóját (1532) a raguzai székesegyházban őrzik, ahova ismeretlen úton-módon került.

2 Biztosra vehető, hogy szegedi ötvösök készítették. Szövege: DECRETVM EST MANVM ISTVM ESSE SARTORVM ZEGEDIENSIS 4° TEMPORE MICHAELIS TOT IVDICIS EIVSDEM ANNI. A hajdani Anna-kultusz egyéb jelentékeny szegedi vonatkozásairól a jeles napoknál szólunk. A céh hódoltsági virágzására utal a pecsétnyomója, amely nyilván egy még régebbi helyett készült: SIGILLVM SARTORIS L.R. SZEGEDI 1571. A szegedi szabó céh a XVI. században nemcsak virágzott, hanem igen művelt tagjai is voltak. Ezt bizonyítja Szegedy György szabómester, aki a szegedi veszedelem (1552) után számos müveit szegedi polgárral egyetemben sodródott Kolozsvárra. Itt hamarosan céhmester, majd Kolozsvár nótáriusa, végül a fejedelmi tábla bírája lett.

3 Szegedy György szülővárosa fejlett céhvilágának ismeretében és kellő jogászi, kancelláriai készültséggel vállalkozott Kolozsvár magyar jellegű céhéletének kodifikálására. Céhleveleit tökéletes szerkezet, a közérdek szem előtt tartása, a céh szociális közösség voltának hangsúlyozása jellemzi. Mindezekből teljes joggal következtethetünk vissza a középkor és XVI. század szegedi céhességének erkölcsi, szellemi és szakmai színvonalára is. Több céhlevél származik tőle. így a szabóké, ötvösöké, borbélyoké és sebészeké, föltehetően azonban a mészárosoké és tímároké is. Szabóink a XVIII. században új céhlevelet nyertek (1714), amely egy jó évtized múlva (1726) megerősítéshez is jut. Ebben az időben a céhnek 6 magyar, 6 szerb és 2 német tagja volt.

4 A céhmester magyar ember: Ladányi István. A céhmesterség eleinte évenként és nemzetiség szerint váltakozott közöttük. 1 Reizner III, 466. 2 Mihalik S., A raguzai dóm szegedi ereklyéje. Szépművészet 1940, 73. 3 Tahy L, A magyar kézművesipar története, jelen helyzete és fejlődési irányai. Budapest 1941, 63.; Bálint S., Szeged reneszánsz kori műveltsége. 105. 382