Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

TAKÁCSOK A mesterségnek a középkorban, így az 1522. évi tizedlajstromban semmi nyoma Ekkor és a hódoltság idején nyilván még vászonszövő háziiparként virágzott. A XVIII. században Szeged elmaradt ipara is belekapcsolódik az országos, sőt bizonyos tekintetben az európai gazdasági vérkeringésbe is. Ennek a föllendülésnek gyümölcseként 1743-ban megszületik a budai anyacéhből kiválva, de egyelőre hozzátartozva, a szegedi takácsok fertálycéhe, amelyet Halál Pál, Sinkovics Mihály, és Fuchs Tamás, tehát nevük után egy magyar, egy délszláv és egy német mester alapított, ami a Városnak egykorú polgári képét, összetételét is tükrözi. A tanácsi jegyzőkönyvbe másolt szabályzat értelmében a céh tagjai Szeged városában és a környező „három mélföldigh kÖrnyös körül való tartományában" élő takácsok. Aki a céhbe be akar lépni, remekelnie kell. Katonaságnál szolgált takácslegények fölvehetók a céhbe. Ez a kedvezmény nyilván Szeged garnizonváros jellegével függ össze. Szabad lesz e vászontakács mestereknek mazolánt és rázsát készíteni mindaddig, amíg az Mazolán és Rása csinálok új, külön céhet nem alapítanak. Ez Szegeden nem következett be. így aztán ezeket is megfelelő föltételek mellett fölvehettek a fertálycéhbe. A remekelő takács „egy szövő széket újonnan föl állétson és ugyan tizenketüs szerszámot újonnan istrámra bé húzzon és abúl egy hímes vörös Pamukbúl szűjjön, az melly nem kevessebb az dupla kégyó futásnál és egy Vég vásznat új harmincz ketős szerszámból szőjjön. Ha az emletett darabok elvégeződtek, tehát az öreg mesterektől meg visgáltattassék és mind ezek illendőknek s hibátlanoknak találtassanak és megh ismertessenek. Az Új Mester Ember pedigh tartozik az Czéh Ládába 36 forintokkal és az Isten Templomában egy font viaszai, az Remek meg visgálássa után egy fölöstökemel és az után jövendőben egy Mester Ebédel, kiknek utánna, hogy egy bé vett betsöletes Mester Embernek tartassék szükséges." Jogában áll a fertálycéhnek a himpelléreket három mérföldnyire eltiltani. Kötelesek a céhbe lépni. Ha vonakodnak, háromszori figyelmeztetésre szerszámaiktól megfosztják őket. Pünkösd napján „esztendőbéli Czéh Napot" tartanak. Ezen minden ember tartozik megjelenni. A vásárokra hozott vásznakat a céh két mestertagja megvizsgálja. Ha silánynak bizonyulnak, a szegények házába vagy Ispitálba vitessenek. A kifogástalan vászontól is egy vég után egy polturát kell leróni. Ahol céhbeli takácsok dolgoznak, ott „az Himpler asszonyok és ezekhez hasonlók" pénzért nem szőhetnek, csak házi szükségre. Egy-egy városi takácsmester legföljebb öt szövőszéken dolgozhatik, a falusi pedig háromon. A céhtagok jogosultak a vászonmetszésre, vagyis a vele való kereskedésre és végszámmal való eladására. 24* 371