Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

SZŰRSZABÓK A mesterségről már csak történeti adataink vannak. Az utolsó szegedi szűrszabó századunk elején halt meg. A mester nevére a rokon szakmabeliek már nem emlékeznek. A szűrszabó, szegediesen olykor gorombaszabó mesterség legrégibb szegedi múltja igazában ismeretlen. Egyedül az 1522. évi tizedjegyzék Csapó családnevébó'l következtethetünk a virágzására. A török időkben sincs a szűrposztó készítésének, mesterségnek írásbeli szegedi nyoma. Hogy azonban a helyi népviseletnek igen fontos anyaga lehetett, bizonyítja a szegedi tanács önérzetes kijelentése, amikor a várparancsnokság lenézéssel szólt viselete miatt Szeged lakosságáról: mert ámbár szűrkankóban járunk, azzal nem vagyunk parasztok, hanem privilegiátus polgárok (1732).

1 A szegedi szűrszabók sokáig egy céhben dolgoztak a magyarszabókkal, 1827-ben azonban külön céhet alapítottak. Német nyelvű céhlevele ellenére is színmagyar jellege volt. Védőszentül Szent István első vértanút választották.

2 A különös, ritka titulus közelebbi indítékait nem ismerjük. Említésre érdemes, hogy a XVIII. században a szegedi és környékbeli szerbség sajátos viseleti igényeinek kielégítésére dolgoztak a Városban rác szűrszabók is, akik a szabókkal, paplanosokkal alkottak közös céhet.

3 Céhzászlajuk a szerb templomban sokáig megmaradt, maga a céh azonban még a XVIII. század végén elenyészett. A szűrszabó céh alapító tagjai Felmayer Antal, Öreg Ivánkovics János, Árvay József, Nagy Mihály, Németh János, Zvér András, Cseh Richárd, Gulyás Mihály, Ifjabb Ivánkovics János, Czimeg György, Németh Márton, Kátay János, Klivinyi István, Kurtz Ignác, Czimeg István. A céhjegyzőkönyv így kezdődik: Ditsérjük és Magasztaljuk az Egek Urát. Felséges Királyunk második Ferencznek atyai kegyelmébül Szűr Szabói Mesterségünkhez alkalmaztatott Kegyelmes Privilégiumot nyervén, minek utána a helybéli Magyar Szabók Czéhétül vég bútsú vetésen, ezen Kegyelmes Privilégium szokás szerént, a Tettes Tanátsnál közönségessé tétetett, és... 1827. esztendőben Pünkösd havának 4-dik napján az első Czéhbeli üllés tartattatott. Mely alkalmatossággal Fel olvastatván a fent tisztelt Kegyelmes Privilégium. Ő Királyi Fenségnek hosszú boldog és szentséges életére háromszori alázatos és mély fő hajtással tett éljen kiáltása után, a mesterek Öregségekhez képest széket vettek és köz akaraton el határozták, hogy ezen érdemes Czéhnek, Pátronussa légyen Szent István Mártír, a mely napon ezentúl a Czéh Mesteri és egyebeknek választása meg történyen. 1 Kovács 215. 2 Reizner III, 468. 3 Reizner III, 465. 367