Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Újabb eszköz volt a furdancs: forgatószerkezettel ellátott fúró. Előkerült olykor a csapózsinór is, amelyet superjaink angyalvörös nevezetű narancsvörös porfestékbe mártogattak bele. A tisztítóvas: vasvessző, amellyel a mélyedéseket, faragásokat takarították ki. A szerszámok helye a super láda volt. A hajóépítés azzal kezdődött, hogy alátőkéztek, vagyis méternyi magasságú tőkéket, bakokat helyeztek a földre, ászok gyanánt. így a super alattuk is dolgozhatott. Erre kerültek a stáfli néven is emlegetett kantárfák, amelyeken viszont a hajó, bárka alsó deszkázatául szolgáló anyadeszkák, fenékdeszkák feküdtek. Kímélés céljából deszkát szoktak a fenekére erősíteni. Ez a. fenékpatkó. Most következett a. fenékdeszkakerekítés, a. fenék magvetése, vagyis az előirányzott méret kifaragása, mögvarásolása, majd letusakolása, azaz ideiglenes odaszögezése a kantárokhoz. Ezután rámérték a hajó méreteit, majd kiközepelték: körülkerekítették. „A folyóvízi hajónak az alja — jegyzi meg Tömörkény

12 — nem olyan hegyes, mint amely a tengeren jár. Inkább széles és lapos. Ez azért van, hogy sok férjen bele, de azért csekély vízen is el tudjon menni. Az alföldi folyók szeszélyesek. Némelyik helyen mély a víz, és örvény kavarog benne. Kevéssel odább pedig oly kicsi, hogy akár el se lepne egy embert. Ezért széles a hajó, meg lapos, hogy az ilyen helyeken is elhaladhasson. Ez mindeddig jó volna, de most meg az következik, hogy a széles hajófenéknek sokszor van baja. A bordák között beszivárog a víz a hajóba, az pedig tönkreteheti a rakományt. Ráadásul ezen a hibán csak kívülről lehet javítani." „Egészen ősi, egészen régi mód szerint — folytatja — faékkel a bordák közé száraz mohát vernek.

13 A moha a vízben megdagad, és nem ereszti be a hajóba a vizet. így van értéke a mohának is, amely egyébként semmire sem való holmi lenne. De így érték." A kerekítés után a fenékhez és hablábakhoz szögezik, fölillesztik a legalsó oldaldeszkát, amelynek mederdeszka, mederbálvány volt a neve. Jegyezzük meg, hogy a habláb a hajó vagy bárka oldalváza: gerendák, amelyek függőleges irányúak és a habdeszkákat szögezték rájuk. A burkony Nátly József meghatározása szerint „a hajó vagy dereglye oldalbordája, mellyhez az oldal és fenékdeszkák szögeztetnek." A szó ma is él, mint azoknak a tiszai halászbárka vagy teherszállító hajó méreteihez képest kisebb-nagyobb gerendáknak neve, amelyeket megfelelő távolságban, bordaszerűen, fenékborda gyanánt a fenékhez erősítenek. A burkony két végébe csapolják, azaz illesztik az említett hablábakat, amelyekhez aztán a hajó vagy bárka oldaldeszkáit erősítik. A burkonyok és hablábak együttes neve bordázat. A szó más alakjai burkonyfa, bókony, burgony. Ha hajlott, görbefából van, akkor pipásburkony néven is emlegetik. A burkony részeit összetartó, szétterpedt V alakú, szegedi kovácstól készített vaskapocsnak burkony vas volt a neve. A burkony elhelyezése után következik az ódalazás, vagyis a bálvány, nagybálvány néven emlegetett vastag oldaldeszkáknak a hablábakra erősítése. Ez nem könnyű munka, mert a deszka két végének pontosan oda kell illeszkednie az orr-, illetőleg fartőkéhez. El kell tehát találni a deszka faragásánál a megfelelő görbületet. Hogy a hablábakhoz szögezés közben a hajlásnál el ne pattanjon, vízbe mártott pokróccal nedvesítik. Az oldaldeszkák fölrakása mellett megkezdődik afenékvarás is: az egymás mellé illesztett deszkák varásfúg szakmai néven emlegetett közei „mohával és gyékénnyel erősen kitöltetnek és színvesszővel födetve, ez iszkábával erősíttetik a varrás fölé és kívülről jó somogyi kátránnyal vonatik be." A színvessző, másként színléc, nagyidejű super ok ajkán varóléc, vékonyra hasított favessző. 12 Napos tájak. 46. 13 A két világháború között kóccal is tömtek, kócoltak. 3* 35