Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

flepperpapucs, pizsamapapucs, férfipapucs, gyerekpapucs gyártásával. Sokszor készítenek azonban főleg népi tánc- és színjátszó csoportok számára hagyományos formájú papucsokat is. A kivitel is örvendetesen emelkedik. Sokan azt hiszik, hogy a családi önellátás és földrajzi elszigeteltség, továbbá a céhesség kötött világában virágozhatott csak „igazi "népművészet. A szegedi papucs ezzel szemben azoknak ad igazat, akik azt vallják, hogy a népi ízlés a gépkorszak kötetlenebb társadalmi keretei között is megtalálja a maga jellegzetes művészi kifejezését. Akik a papucsot hordják, jórészben már nem parasztok, de mégis beletartoznak egy kisebb emberi közösség sajátos formavilágába. Akik a papucsot készítik, már alig dolgoznak olyan anyagrésszel, amelyet nem a gép készített, sőt sokszor nem is Magyai országon készített. Ennek ellenére is azonban valami torülmetszett és a maga nemében szinte egyedülálló modern népművészeti alkotást sikerült szegedi népünk igényének, a szegedi papucsos formakészségének és mindkettő ösztönös ízlésének megteremtenie. 347