Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

CSIZMADIÁK, VARGÁK A varga, késó'bbi nevén csizmadia céh egyike volt Szeged legtekintélyesebb, leggazdagabb és legnépesebb céheinek. Szerencsére még a középkorból vannak virágzásáról szűkszavú adataink. Ferenc deák (Franciscus Litteratus) Szeged városának főbírája és a tanács 1507-ben a szegedi csizmadia és szíjjártó céh közös szabályzatát a Város nagyobb pecsétjével megerősítve kiadta. Sajnos ez nem maradt ránk, de a céhlevélben foglalt szabályokat kevéssel később (1513) a zentai csizmadiák és szíjjártók is átvették, és földesuruk, a budai káptalan előtt bemutatták. Ez ki is adta nekik, de a szöveget a káptalani jegyzőkönyvbe, sajnos, nem másolták be.

1 Röviden csak annyit örökítettek meg, amennyiből kitűnik, hogy ekkor még a nyersbőrök kikészítését is maguk a csizmadiák (sutores) végezték. Mindenesetre ebből is nyilvánvaló a szegedi céh tekintélye. A zentai új céh a szegedit kívánja követni, a kipróbált szegedi szabályzat szerint akar működni. Kitűnik ebből a följegyzésből az is, hogy a tímár, illetőleg varga és a lábbelikészítő mesterség még nem vált el élesen egymástól és így az 1522. évi tizedjegyzék Varga családnevei minden további nélkül azonosíthatók, vagy legalábbis szoros kapcsolatba hozhatók a csizmadia mesterséggel. Öreg csizmadiák különben máig emlegetik, hogy szakmájuk a vargaságból önállósult. A Varga név 33-szor fordul elo és a névjegyzékben csak a Szabó (54) múlja fölül. Érdemes még az összehasonlítás és arányok kedvéért megemlíteni, hogy a tizedlajstromban 259 foglalkozást jelentő családnév fordul elo. A középkori céh társadalmi súlyát az is kifejezi, hogy szintén a tizedjegyzék tanúsága szerint Szeged városának két Varga utcája (Plathea Warga) is van. E logikátlannak tetsző, az utcanévadás lélektani törvényszerűségeivel ellenkező jelenségnek oka az, hogy a középkorban, éspedig a XIV—

XV. században a mai Szeged két önálló, autonóm városra tagolódott. Mint ismeretes, a mai Alsóváros neve volt Alszeged, a mai Felsővárosé pedig Felszeged. Mindkettőnek királyi kiváltságlevelek biztosították a vásártartási jogot. A vásár régi hagyományok szerint a templom előtti térségen zajlott le. Természetesen a közelben telepedtek meg a mesteremberek is, akik közül vargák lévén jelentós többségben, róluk nevezték el Alszegeden is, Felszegeden is azt az utcát, ahol iparosok dolgoztak. Föltétlenül már a szakmai elkülönülés, vagy ami ezzel egyet jelent, társadalmi igények, modern külföldi divatok föltűnése tükröződik az egykorú Szekernyés családnéven, ami a combtőig éro nyugati csizmafajta mesterére vall. Lehetséges azonban az is, hogy csak vízenjárók, halászok számára készült. A régi szegedi vargaélet világára nagy valószínűséggel következtethetünk abból az 1599. évből származó debreceni céhlevélből,

2 amelynek föltűnően ö-zo hangzását 1 Reizner III, 454. 2 Balogh I., Nagygál István debreceni bíró és esküdt társai megerősítik a debreceni varga céh szabályait. Magyar Népnyelv II. 1941, 262. 326