Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

bért adott cserébe. Az olcsó, értéktelen anyagból készült gyűrűnek ma is ez a tápai neve. A kesztyű a régi szegedi fehérnép körében nem volt általános. Nagy hidegben azonban sor került részben az ujjatlan kesztyű, továbbá a karkesztyű, azaz karmantyú, muff hordására. Ez a szűcs munkája volt. A nyakbavaló rendesen arany nyaklánc, amelyen vallásos jellegű tárgy : kereszt, arany alapra zománcozott Máriakép függ. Más neve medál, metál. A század elején hozzátartozott a polgárosodó parasztasszonyok ünneplő' viseletéhez. Öreg tápai asszonyok olykor még manapság is ezüst Mária Terézia-tallért hordanak vékony ezüstláncon a nyakukban. Erre a Patrona Hungáriáé képe van egyik oldalon rávésve. Ezt nyakpéz néven is emlegetik. A lányok nyakán viselt hajdani gyöngyfűzérnek kaláris, Tápén kalárizs, galárizs volt a neve. Az ékszerként hordott óra, újabban pedig a karóra népünk asszonyaihoz még nem jutott el. A karperec ünnepló'ként a század elején föltűnt ugyan, de általánossá lenni nem tudott. Jámborabb, idős asszonyok szoknyazsebében máig állandóan ott van az olvasó. A század elején még sokan hordották a skapuláré, kapulláré néven ismeretes megszentelt vállruhát a Karmelhegyi Boldogasszony tiszteletére. Jámbor vallásos hiedelem szerint ez az épületes halál záloga. Hasonló megfontolásokból került összehajtogatva szintén öregek zsebébe a Hét mönnyei szent zár, röviden Hét mönnyei zár nevezetű vallásos ponyvairat, amely babonás színezetű, barokk ihletettségű imádságokat tartalmazott. Úgy vélték, hogy aki állandóan magánál hordja, az megtudja, megérzi, hogy mikor jön el a halála órája. Kálmány adata szerint a haldoklónak a mellére helyezték, hogy haláltusáját ezzel megenyhítsék. Lányoknál valamikor nem volt pénz, legföljebb, ha a radnai búcsúra mentek. Asszonynép a pénzt vagy a kiskendő sarkába kötve, vagy nyakra fűzve, patyóban, a gelebibe, tápaiasan gölebibe eresztette, vagyis a mellén, az inge alatt hordta. Számosabb pénzzel forgolódó kofák a kötő és felsőszoknya, vagy a felső- és alsószoknya között Ölükre kötötték a rávarrott szatying segítségével a zseb, főkötőzseb néven emlegetett, ruhakelméből szabott nagyöblű pénztartó zacskót. A ridikű, ridikürt, Tápén tréfából kúdústarisznya néven emlegetett retikül a századforduló óta ugyan terjed, de még ma sem vált általánossá. 313