Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
Parasztjaink köszönés céljából egymás között nem emelik meg kalapjukat, csak megbökik vagy a széléhez nyúlnak. Nagyobb úrnak, így papnak, orvosnak meg is emelik. Mint ilyenkor Tápén mondják : kalapolnak, vagyis a kalap megemelésével köszönnek. A félrecsapott, csorgóra álló, betyáros, csárdás kalap régebben a legények jellegzetes viselete volt, amelyhez a múlt század derekán még a kitűzött darutoll, illetőleg rozmaring is hozzátartozott. A nóta szerint Kis kalapom darutollas, virágos, Félrevágom, jaj de nagyon betyáros. A mezőszegedi darvászok a hódoltság idején nagy hírnek örvendettek. Erró'l és drágán eladott tollaikról a pákászok világánál bővebben is szólunk (A Szögedi Nemzet I. 364. o.) Szegényebb legények kalapja mellé gémtoll, csokorba kötött bakcsótoll, juhászbojtároké mellé túzoktoll került. A kalaptoll a múlt század végére kiment a divatból, de gyerekkalapokon még továbbra is megmaradt. Tápén a rátarti, fennhéjázó embert ma is tollaskalapos szóval bélyegzik meg. A régi pásztorok között az álladdzós kalap is járta. Az álladdzó vagy fonál, vagy szíj volt, amellyel kalapjukat állukhoz erősítették, hogy lovon vágtatva a szél le ne fújja a fejükről. A kalapnak, mint a férfierő' és családfői hatalom jelképének, a szegedi hiedelemvilágban mágikus szerepe is van. Tápén karácsony este a gazda kalapját a vacsora idejére az asztalra vagy az alája tett szakajtóra helyezik. Ha a lónak fájós a hasa, ezzel a kalappal ütögetik meg. Tavasszal a költésre szánt tojást ebből a kalapból rakják a fészekbe. Érthető tehát a karácsonyi kalap alkalmi elnevezés. Ha az újszülött tápai leánygyermeket először látják meg, ma már inkább tréfából, kalapot borítanak rá, hogy majd hamarabb menjen férjhez. Alsótanyán a család valamennyi férfitagjának ünneplő kalapját odateszik a karácsonyi asztalra, illetőleg újabban a karácsonyfa alá. Kalapját régebben a tápai férfihalott összekulcsolt kezére. A kalap embernépünk körében csak a XVIII. század végén, főleg azonban a múlt század első felében válik általánossá. Ezekben az időkben szorítja ki az Ősi nyári süvegviseletet. Világos, hogy a máig elterjedt szegedi Süveg családnév mesterségre utal. Eredetileg Süveggyártó alakja volt. Az 1803. évi Árszabás szerint a süveget szűcsök díszítették tengerinyúl, görény, nyuszt és nyest prémjével. Forrásaink szerint a béléstelen, egyszerű süvegnek bagolysüveg volt a neve. Vedres István drámai művében (1809) olvassuk : tegye föl az Úr ezen Bagoly süveget, én meg ezt a Tsákóst. ul A fodorsüveg a kalapos céh árszabásában fordul elő. 1813. Egy jó féle magyar Fodor Süveg 2fl. 30 kr. Sokba, 8 forintba került a krimiai süveg, amelyet nyilván az egykorú divat tett népszerűvé. Ilyen lehetett a lengyelsüveg, amely fekete bárány bőréből készült, és 4 forintot kértek (1813) érte. A felsővárosi lovas polgárőrséget illette a magyarsüveg (1805), amelyet vitézkötés és városszínű bokréta is ékesített. A tatársüveg, másként csalma, csalama hordásának szintén van néhány szegedi nyoma. Vedres István idézett színjátékában olvassuk: íme a Bégnek ruhája, a Tsalmája is. li2 A Temesközben még a szabadságharc idején is járta ez a tatárokról szóló nóta : Helyre szödöm gombjait, Elszegdelöm nyákjait, Bort iszok csalmájábul, Szíjat vágok hátábul. 1 * 3 141 Vedres I., A haza szeretete. 82. 142 Vedres I., A haza szeretete. 84. 143 Kálmány Lajos Népköltési Hagyatéka I, 214. 308
